A kora újkori hitviták
A hitviták vizsgálatában a kutatás hosszú ideig nem tudott elszakadni a felekezeti és apologetikus szempontoktól, olyannyira nem, hogy a konfesszionális szemlélet gyakran maradt meghatározó olyan történeti diszciplínák episztéméjében is, amelyek már nem kötődtek szorosan az egyházi és vallási kérdésekhez. Ezért egyfelől a győzelem, legyőzés, szellemi fölény, vereség, legyőzetés, tudatlanság metaforáiban tárgyalták a hitvitákat, másfelől éppen ennek következményeképpen meglehetősen negatív ítélet alakult ki róluk a közvéleményben és a magát felvilágosultnak érző gondolkodásban, ahol egyre inkább az intolerancia, erőszakosság, szellemi merevség, lelki sivárság szimbólumaiként jelenítődtek meg, természetesen nem előzmények nélkül, hiszen már a konfesszionalizálódás korában sem számítottak egyedinek az elmarasztaló vélemények, különösen az ellenfeleket illetőleg nem.
Az elmúlt két-három évtizedben azonban elsősorban az irodalomtudomány táguló érdeklődése folytán a téma kutatása kezdett kiemelődni a szűkebb egyháztörténeti kontextusból, olyan új kérdésfeltevések fogalmazódtak meg, amelyek az egyes vitairatok és viták egyháztörténeti és egyházpolitikai jelentőségén túl tágabb teológiai, szellemi környezetére, retorikai módszereire, argumentációs bázisára, hitéleti szerepére is kiterjesztették figyelmüket. A lassan halmozódó eredmények nyomán fokozatosan kialakuló szemléletváltás lett inspirálójává annak a gondolatnak, hogy a hitvita, mint körülbelül két évszázad alapvető kommunikációs jelensége önállóan váljék rendszeres kutatások tárgyává.
Ezek elindítására vállalkozott a Miskolci Egyetem Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének A hitviták magyarországi társadalomtörténete, funkciói, funkcióváltásai, műfaji rendszere és adattára elnevezésű, OTKA-támogatást is elnyert programja. Ennek keretében került sor Miskolcon 2004. március 25–26-án A hitviták műfajai, argumentációja, funkciói című konferenciára, amelynek a tanszék mellett társszervezői voltak az MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz-kutató Osztálya és az MTA Miskolci Akadémiai Bizottsága. Előadóként és érdeklődő résztvevőként nagy számban jelentek meg a budapesti (ELTE és KRE), a debreceni, kolozsvári, piliscsabai, szegedi egyetem régi magyar tanszékeinek oktatói és hallgatói. A jövőben kívánatos és bizonyára hasznos lenne az egyházi kutatóműhelyekkel való aktívabb szellemi kapcsolatok kiépítése is.
A konferencián elhangzott előadásokat közreadó tanulmánykötetet egy évvel később, 2005-ben jelentettük meg: „Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne…” Tanulmányok XVI–XIX. századi hitvitáinkról, szerk. Heltai János, Tasi Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 2005. A hitvitakutatás távlatairól, eredményeiről és jövőbeni munkamódszereiről igen jó áttekintést ad e kötet. Az ilyen célú vizsgálatok ma is a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében folyó kutatások egyik alapvető irányát jelentik.
A tanulmánykötet teljes elektronikus változata 2008 végén vált elérhetővé honlapunkon.
