A bor és a víz vetélkedése -- Certamen of wine and water

Az alább publikálásra kerülő szöveg,[1] mely a Tokaji Múzeum egyik vegyes kolligátumában található, a középkori eredetű certamen (vetélkedés) műfajának egyik fontos hazai dokumentuma.[2] A vetélkedés (másként: altercatio, conflictus, disputatio) XVIII. századig tartó műfaji prosperációja alatt számos közkedvelt tárgyat mondhatott magáénak. Így az élet és halál, a test és lélek, az igazság és hamisság, az egyes italfajták, mint pl. a bor és a víz, stb. versengenek egymással rendesen az isteni személy (aki néző és bíró egy személyben) ítélőszéke előtt. A certamen szorosabban vett iskolás műfaj, hiszen a dialektika módszerének alapelemeit gyakorolhatták előadása folyamán a diákok, s emellett kiválóan beilleszkedett a később kibontakozó iskolai színjátszás alapműfajai közé, mely az alsóbb osztályok számára nyújtott viszonylag könnyen megvalósítható színjátszási lehetőséget.

Különösen népszerűnek mondható a Bor és a Víz, klasszikus mitológiai néven Thetis és Lyaeus vetélkedését előadó certamen, mely az iskolai színjátszás magyarországi hagyományaiban is jelentékeny szerepet játszott. A téma számos változata mellett[3] a legnagyobb népszerűségre azok a dialógusok tettek szert, melyeket a hagyomány az angol goliardikus költészet legendás alakjának, Walter Mapes-nak (Map) tulajdonított. A Goliae dialogus inter aquam et vinum címen hagyományozódott szöveg[4] alapján létrejött számtalan latin variáns, parafrázis és fordítás éppen úgy szolgálta az iskolás retorikai oktatás és színjátszás céljait, mint az olvasás vagy a társasági időtöltés gyönyörűségét.[5] Az előbbinek egyik legszebb darabja az a 1793 körül Losoncon, az ottani református iskolában előadott Thetis és Lyaeus c. iskoladráma[6], míg az utóbbiról nem csupán az RMKT 9. Kötetében közétett két XVII. századi vers tanúskodik,[7] hanem a rákövetkező kétszáz év költői termésének számos darabja is. Így pl. Baróti Szabó Dávid Thétis és Bakhus: avagy A Víz és Bor között támadt Pör c. költeménye ugyancsak a középkori goliárdverset travesztálja, s a téma örökzöld voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hasonló certameneket még a XIX. század első felében is műveltek.[8] A dramatikus és epiko-lírai formák iskolai változatai mellett nem kevésbé fontos a műfaj históriájában az a néphagyomány, melyben pl. a farsangi és böjti ételek küzdelme mellett szintén jelen van a Bor és Víz vetélkedésének motívuma, mint ahogy az iskolai színjátszásba is beszivárognak folklorisztikus elemek.[9] Erre nézve igen jó példa az 1765-ben Sátor-Alla-Ujhel mező Városában előadott Bakhus c. pálos iskoladráma[10], mely egyszerre farsangi bohózat és antik mitológiai paródia, míg a farsangi és böjti ételek vetélkedésére nézve két XVII. századi példa is rendelkezésünkre áll: a Bakhusnak vétlen rabsága idejének legjobb korában c közköltészeti alkotás, valamint Gyöngyösi István szellemes költeménye a Márs és Bacchus egymással való viaskodása.[11]

A bor és a víz vetélkedésének magyar nyelvű fordításai és parafrázisai mellett a Goliae dialogus.. szövegének sok latin variánsa is közkézen forgott.[12] Ezek szövege általában rövidebb az autentikusnak tekintett Wright-féle kiadás textusánál, s ahogy azt Varga Imre meggyőzően dokumentálta, az eredeti 41 helyett általában 30-32 strófát tartalmaznak.[13] Ugyancsak Varga Imre közölte a Thetis és Lyaeus c. iskoladráma 1747-ben Losoncon előadott latin szövegét, amely eddig egyetlen bizonyítékunk volt a latin dialógus előadására.[14]

Az általunk felfedezett újabb variáns azonban mintegy nyolc évvel korábbi, 1739.évi előadásról tudósít. A certamen szövege meglepetésszerűen bukkant elő egy dekretumokat, oklevélmásolatokat, helytartótanácsi leiratokat, stb. tartalmazó XVIII. századi vegyes kolligátumból,[15]az előadásra utaló pontos dátummal: In scenam Anno 1739.bonis amicis oblata. A jó barátok által 1739-ben bemutatott dialógusnak azonban nem ismerjük a helyét, erre nézve sajnos semmiféle utalás nincs a kéziraton. Analógiás alapon azonban megkockáztatható az a hipotézis, hogy ez az előadás mintegy előzménye lehetett az 1747-es, bemutatónak, s talán ugyanazon protestáns tanintézményhez kapcsolható, melyben később előadták a magyarított változatot (Losonc, 1793 körül). Ezt látszik erősíteni az a tény is, hogy a certamen szövege - egy-két jelentéktelen szinoníma-variánstól illetve tollhibától eltekintve - szinte szó szerint egyezik a varga Imre által publikált változattal. Éppen úgy 31 strófából áll, - s akárcsak a losonci variáns esetében - a Wright-féle szöveggel szemben mindössze három strófának nincs megfelelője,[16] továbbá strófák sorrendje is megfelel a losonci előadás strófasorrendjének.[17]

Mindenesetre ez az 1739-ben bemutatott előadás pillanatnyilag a legrégebbi dokumentált színrevitele a Bor és a Víz vitájának, melynek cselekménye meglehetősen summásan összefoglalható: az író egy vendégségben magára maradván az italtól félholtan, az illuminatio emelkedett, exstaticus állapotában lelkével a harmadik égbe szárnyal, ahol különös dolgot lát: az ítélő Isten színe előtt mint al-és felperes Thetis és Lyaeus perlekednek egymással. Ezt tudatja az első tizenkét sor, s ami utána következik az nem más, mint szabályos vád-és védőbeszéd a törvényszéki actiók mintájára, ó-és újszövetségi argumentumokal mindkét részől alaposan megtámogatva. A pro és contra érvek meghallgatása után az isteni fenség a Bor, azaz Lyaeus érveit súlyosabbank találván néki ítéli a győzelmet, mire az égiek hangos ujjongásra fakadnak, mire az eddig csendesen vizionáló exstaticus is felriad, immáron végérvényesen megerősödvén annak tudatában, , hogy a bor mégiscsak előbbrevaló ital a víznél, s egy Amennel tesz pontot a bor imígyen kiharcolt nagyobb dicsőségére.[18]

Az alábbiakban közreadjuk a certamen teljes latin szövegét, olyan formában, ahogy azt a tokaji kézirat tartalmazza., mindössze néhány nyilvánvaló tollhibát javítottunk. Bár a szöveg szenzációval nem kecsegtet, mégis fontos dokumentuma mind színháztörténetünknek, mind iskolai kultúránknak, mind pedig régi irodalmi műveltségünknek.

Lis inter Thaetim et Lyaeum de sua praeeminentia, coram Tribunali Divino Litigantium, argumentis de Sacro Codice depromptis et Exstatico Anonymo in Scaenam Ao. 1739. bonis Amicis oblata.

Lelőhely: Tokaji Múzeum, Jelzet: 79.9.90.-79.9.91. XVIII. századi vegyes kolligátum, hivatalos másolatok.

[1] A publikáció az OTKA T 025408 sz. pályázat keretében készült.

[2] A műfajról és eszmetörténeti vonatkozásairól:KARDOS Tibor, Deákműveltség és magyar renaissance.Bp.1939. KARDOS Tibor -DÖMÖTÖR Tekla, Régi magyar drámai emlékek. Bp. 1960. 397-415. JÁNOS István, Thethys és Lyaeus. In. Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok. Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna - Kilián István. Debrecen, 1993. 81- 86.

[3] Pl. Hagymási Bálint humanista munkája a Opusculum de laudibus et vituperio vini et aquae. Hagenau, 1517.

[4] Latin szövegét kiadta (WRIGHT, The latin poems commonly atributed to Walter Mapes, London, 1841 nyomán) BERNÁTH Lajos, In: protestáns iskoladrámák.Bp. 1903. 237-240.

[5] A dialógus szövegtörténetét összefoglalta VARGA Imre, in: Régi magyar költők tára 9. 715-720.

[6] Kiadta VARGA Imre, in: Protestáns iskoladrámák.I. Bp.1989. 565-572.

[7] RMKT 9. 427-442.

[8] Pl. Desseffy József A bor és a víz c. verse, melyben a bort magasztalja. (Hébe, 1825)

[9] DÖMÖTÖR Tekla, Naptári ünnepek - népi színjátszás. Bp. 1983.90.

[10] Kiadta VARGA Imre, in: Pálos iskoladrámák. Bp. 1990. 105- 138.

[11] DÖMÖTÖR, i.m.90.

[12] Kiadta VARGA Imre. RMKT XVIII.sz.9.köt. 715-720.

[13] U.ő. Protestáns iskoladrámák.I. Bp.1989. 573-78.

[14] I.m.574-578.

[15] A kolligátum provenienciája nem állapítható meg, valószínű azonban a zempléni, abaúji, kassai eredet.

[16] 9., 27., 31. strófák

[17] Megfelelések a Wright-kiadás szövegével: 1-6, 15, 12, 23, 22, 13-14, 19, 16, 7, 25, 10, 11, 8, 24, 23, 17, 27, 30-31, 37, 39, 40.

[18] Ld. erről részletesen: JÁNOS I. i.m.