Keresztény Herkulesek

A jezsuita magyar történelmi drámákról már több nagyon jelentős tanulmány született. 1891-ben Lázár Bélának jelent meg egy dolgozata az Egyetemes Philologiai Közlönyben néhány németországi magyar történelmi tárgyú drámáról,[1] majd Alszeghy Zsolt vizsgált néhány hazai szöveget a német hasonló tárgyú drámákkal összehasonlítva.[2] 1929-ben Balassa Brunó írt a színdarabok történelemoktatásban játszott szerepéről.[3] A nyolcvanas években Staud Géza megjelentette monumentális méretű adattárát a hazai jezsuitadrámákról,[4] ennek alapján áttekinthetővé váltak a hazai források. Kilián István is elsősorban e munka alapján vizsgálta akadémiai doktori disszertációjában az iskolai színjátékok szempontjából öt legjelentősebb kollégium drámáinak témarendjét.[5] Ezek a tanulmányok, adatközlések mindenképpen minden további kutatás alapjául szolgálnak e témában.

A szövegkiadások, statisztikai elemzések, átfogó értelmezések során azonban az utóbbi időben héttérbe került maga a műalkotás, ami az iskoladrámák esetében nem pusztán textus, sem pedagógiai munka vagy előadás – hanem mindez együttesen. Itt nem véletlenül használtam a műalkotás szót. Az elmúlt évszázadban az iskolai színjátékok kisebb-nagyobb mértékben mindig az irodalmi kánon részei voltak egészen a legutóbbi időkig, gondoljunk csak a csíksomlyói passiókra, a mindig a színházak műsorán lévő Csokonai drámákra vagy a Kocsonya Mihály házasságára. Más színművek persze a legutóbbi időkig ismeretlenek voltak a kutatók és a színház számára – a kutatások éppen akkor lesznek igazán eredményesek ezen a téren, ha a feltárt drámák közül is a jók bekerülhetnek majd a kánonba, mint pl. Németországban vagy Ausztriában (pl. a Németországban játszott passiókról külön honlapról értesülhet az Interneten kutató, s ma is nagy közönség előtt játszanak passiójátékokat több német városban[6]). Ehhez azonban az kell, hogy újból a dráma, mint műalkotás legyen a kutatás középpontjában, ne pedig az adatok.

Milyen módszerekkel érdemes tehát az eddigi kutatásokra, tanulmányokra alapozva a jezsuita történelmi színjátékot vizsgálni? Fináczy Ernő a Jézus Társaság pedagógiájáról szólva megjegyzi, hogy az egységes pedagógia csak úgy jöhet létre, “ha azok, kik nevelnek, az egész világon teljesen azonos módon gondolkodnak és éreznek. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a testületnek neveléssel foglalkozó összes tagjai, teljesen megtagadva egyéniségöket, feltétlenül alávetik magukat az elöljáróban megtestesített egyetemes isteni rendelésnek.”[7] Ha a tanárok szerte Európában ugyanazon elveket képviselték a pedagógiában és az egyéniségnek háttérben kellett maradnia, akkor az iskoladráma “személyhez kötése” a legkevésbé fontos a kutatásban. Leginkább kollektív szerzőségről lehetne beszélni akkor is, ha név szerint ismerjük a szerzőt, tudjuk az életrajzát, hiszen sokszor az ismert szerző is csak átvett, fordított vagy “átírt” egy-egy Európa-szerte ismert témát a hazai viszonyokra,[8] arról nem is beszélve, hogy sok dráma és drámaprogram eleve a szerző neve nélkül jelent meg, tehát maguk sem tartották annyira jelentősnek a szerző személyét, hogy azt külön feltüntessék.

Jobb kiindulópont lehet az irodalmi vizsgálat során a textus, a drámaszöveg. Meg lehet vizsgálni a szövegek forrásait, a forrásokkal való kapcsolatokat, a drámaszövegek közötti átvételeket (kompiláció), a drámák összefüggéseit az egyéb katolikus műfajokkal és a Bibliával, személetbeli vagy szövegbeli egyezéseit, [9] vizsgálni lehetne a drámákat az un. close reading módszerével. Arnold Williams azonban az angol középkori ciklusos drámák vizsgálata kapcsán feltette a kérdést: “Mennyire közelről lehet olvasni egy olyan dráma szövegét, melyet eredetileg nem olvasásra, hanem nézésre és hallásra szántak?”[10] A szöveg közeli olvasása ugyanis olyan összefüggéseket hozhat felszínre, amelyek mind a felületes olvasás, mind a színmű egyszeri megnézése során rejtve maradnak még a művelt olvasóközönség vagy nézősereg előtt is. Azaz lehet, hogy a szerző kompilált, így a források között fel lehet tüntetni a korabeli prédikáció-irodalmat, az egyházi és világi költészetet, a keresztény doktrína tipológiai megfogalmazásait és még sorolhatnánk, de a színművek esetében nem ez az alapkérdés; hanem az, hogy a prédikáció megállta-e a helyét a színházban, a lírai betétnek milyen drámai funkciója volt (pl. késleltetés, fokozás, stb.) vagy a tipológia hogyan érvényesült a színpadon.[11] Az iskolai színjátékok esetében ezen kívül még egy kérdést meg kell vizsgálni: hogyan hatott a nézőkre és a színjátszó diákokra a dráma? Nem pusztán a drámaszövegnek kell tehát a kutatás középpontjában állni, hanem az előadásnak. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy legtöbb esetben nem a drámaszöveg, hanem csak a program maradt ránk, tehát maguk az írók, rendezők is az előadást helyezték előtérbe a szöveggel szemben. Ha ilyen módszerrel közelítünk a drámákhoz, sokkal nagyobb jelentőséget kaphatnak pl. a jezsuita drámák “chorusai”, a felvonások végét jelző élőképek vagy táncbetétek, átstrukturálódhat a drámaszöveg és kórus, [12] a dráma és a díszlet viszonya.[13] Ernst Gombrich tesz említést a görög Küpszelosz Ládájáról, amelyen a kép a feliratok nélkül néma maradna[14] – hasonlóképp értelmezhetjük sok esetben az élőkép vagy balett és a drámaszöveg viszonyát a jezsuita színpadon: értelmezik, kiegészítik egymást. Érdemes tehát külön vizsgálni azokat a drámákat, amelyekben a kórus is szerepet játszik, s külön foglalkozni a kórus nélküli művekkel, ugyanis más-más szimbólumrendszerre építenek, így a befogadóktól különbözőféle elvonatkoztatás-formát igényelnek.

Csak az előadások vizsgálata során kerülhet előtérbe a drámák oktatási-nevelési funkciója. Ha az előadásnak csak egy-egy összetevőjét kutatjuk (textus, díszlet, színi utasítás, stb.), a pedagógiai szerep csak annyi említést kaphat, hogy “a Ratio Studiorum előírja a drámajátékok tartását”, de nem kapunk valós magyarázatot a miértre. Miért szükséges a színielőadás, ha a lelki gyakorlatokon, exameneken, vitákon, stb. a diákok ugyanúgy gyakorolják az előadást, szereplést, meggyőzést és érvelést, a tiszta és szép beszédedet, a prédikációkkal pedig a nézők erkölcsi-vallási meggyőződését szintúgy befolyásolni lehetett? S most már konkrétan a történelmi drámákra koncentrálva: milyen nevelési-oktatási szerep juthatott ezeknek a műveknek? Tudjuk, hogy Wagner munkájáig[15] a jezsuita iskolákban nem tanítottak történelmet, csak a történeti akadémiákban kapott szerepet a hazai és külföldi történelem.[16] Vajon a Typus[17] megjelenése előtti és utáni magyar történelmi drámák különböző vagy hasonló értékrendet képviselnek? Ugyanazok a témák kerültek-e színre 1735 előtt és után? Milyen nevelési és oktatási célból születtek az egyes drámák? Egyáltalán mely drámákat lehet a történeti drámák csoportjába sorolni? Nagyon nehéz eldönteni például, hogy a magyar szentek életéről szóló színdarabokat, amelyek nálunk és külföldön is közkedveltek voltak, történelmi drámákként lehet-e kezelni? Kilián István az akadémiai doktori értekezésében felhívja a figyelmet e drámák történelmi nevelésben játszott szerepére, mégis a vallásos tárgyú darabok közé sorolja ezeket a műveket, élesen elkülönítve az egyéb történelmi drámáktól.[18] De például a Salamonról és Lászlóról szóló darabok, ahol a drámai konfliktus inkább a két testvér trónviszályában rejlik, vajon a történelmi drámák közé sorolhatók-e, vagy pedig – mivel Szent Lászlóról, illetve a remeteségbe vonult Salamonról szólnak – inkább vallásos tárgyú drámáknak tekinthetők? Vagy a Szent Istvánról szóló drámákat, amelyek ugyan vallásos témájúak, de a magyar történelmet befolyásoló események vannak a mű középpontjában (pl. a kereszténység felvétele, vagy az ország felajánlása Szűz Máriának), lehet-e pusztán vallási tárgyú daraboknak tekinteni? A “Keresztény Herkulesről” szóló darabot pedig lehet egyértelműen történelmi műnek tekinteni, ha Dobó a kereszténységért küzd a pogány törökök ellen? Nem lehet tehát éles határvonalat húzni a szent és a profán tárgyú drámák között nálunk sem, mint ahogy erre Elida Maria Szarota a német drámák esetében már rávilágított.[19] Mivel a vallási, erkölcsi vagy a politikai meggyőzés, illetve a történelmi szemlélet alakításában is szerepet játszhatott egy-egy magyar történelmi alakról szóló darab, így jelen kutatás szempontjából nem célszerű kihagyni a történelmi drámák közül a szentek életéről szóló műveket sem.

A feltett kérdésekre nem lehet kizárólag pedagógiai vagy pusztán irodalmi módszerekkel választ adni. Már az iskolai színjáték műfajnév is jelzi, hogy pedagógiai célból létrejött előadásokról van szó, tehát komplex, a pedagógia, az irodalomtudomány, a művészet- és színháztörténet kutatási eredményeit és módszereit együtt alkalmazó módszerre van szükség a kérdések megválaszolásához.

II. A magyar történelmi tárgyú jezsuita drámák

Közelebb jutunk a válaszokhoz, ha megvizsgáljuk, milyen arányban játszottak magyar történelmi drámákat nálunk és külföldön. Az európai országok közül Ausztria és Lengyelország színjátszásáról csak egyes területek, tartományok adatait sikerült felkutatnom,[20] nagyobb területet átfogó adattárat csak a német területekről sikerült elérnem,[21] hasonlóképpen szintén csak a németektől találtam programokat és szöveget,[22] ezeket a forrásokat, adatokat vetem össze a magyarországiakkal.

Ahogy nálunk, úgy a német területeken is a magyar tárgyú drámák közül először magyar szentek életéről szóló drámákat mutattak be (Kolozsvár, 1587.; Fulda, 1575.[23]). A XVII. században Magyarországon és a német fejedelemségekben is nagyjából ugyanannyi magyar történelmi tárgyú drámát mutattak be, sőt volt olyan időszak, amikor külföldön több ilyen színjátékot állítottak színpadra, mint nálunk, pl. az 1680-1700 közötti időszakban. (Táblázat 1.)

A “történelmi” drámák ekkor még az aula sacra jegyében születtek, ennek megfelelően használták fel a magyar szentek életét is a drámákban, pl. 1616-ban Szent Istvánról, 1617-ben Szent Imréről, 1618-ban Szent Lászlóról, 1639-ben Szent Erzsébetről mutattak be egy-egy darabot hazai iskoláinkban.[24] A XVII. század második felében nálunk és a németeknél is megjelennek a drámákban a “világi” magyar történelmi alakok, Magyarországon pl. a Hunyadiak, Salamon, Zsigmond.[25] Augsburgban 1664-ben Nagy Lajosról mutattak be drámát, ugyanott 1687-ben Mátyásról királyról szólt az előadás, Lucerne-ben 1689-ben Hunyadi Lászlóról és Mátyásról állítottak színre darabot, Ratisbonne-ban 1699-ben V. László a bemutatott színdarab főhőse, s még sorolhatnánk.[26] A német területeken a XVIII. században sem változott lényegesen az ilyen tárgyú darabok száma, míg nálunk a 40-es évek jelentős változást hoztak, 1741-ben pl. egy év alatt összesen 11 ilyen tárgyú drámát játszottak, többet, mint a század elején egy évtized alatt. (Táblázat 2.)

Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy az oktatási rend átalakítása és a történelemoktatás bevezetése mindenféleképpen hatással volt a jezsuita drámák témarendjének változására a XVIII. század derekán.[27] 1712 után azonban ugrásszerűen megnőtt a drámajátékok száma a jezsuita iskolákban,[28] tehát ezen belül a históriai drámák számának bővülését csak akkor lehet összefüggésbe hozni az oktatási rend változásával, ha megvizsgáljuk a drámatéma-változásokat a Typus bevezetése előtt és után. (Táblázat 3.)

Magyar történelmi alakokról szóló drámák (1000-1526.) 1735 előtt és után

Táblázat 3. Forrás: Staud: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai I-III. (N. J. számításai a bibliográfia adatai alapján)

Szembetűnő, hogy noha voltak témák, amelyek újként jelentek meg 1735 után a jezsuita színpadon, pl. a II. Béláról, Kálmánról vagy Álmos hercegről szóló művek, más témák viszont héttérbe szorultak, pl. nem született több Árpád-házi Szent Erzsébetről, Kun Lászlóról szóló darab, s a Szent László-drámák sem olyan közkedveltek már, mint a XVII. században voltak. Ez azonban nem csak Magyarországra vonatkozik, hasonló tendencia figyelhető meg a magyar tárgyú német drámák esetében is.

Balassa Brunó kiemelte a magyar tárgyú történelmi drámák szerepét a történelemkép alakításában, s példákkal illusztrálta, hogy szinte az összes magyar uralkodóról és több jeles történelmi alakról játszottak színjátékokat.[29] Ha önmagukban vizsgáljuk az ilyen drámákat, valóban vitathatatlan, hogy egy olyan korban, amikor a történelem kutatása és ezáltal a történelemkép még csak kialakulóban volt, nagy érdem egy-egy történelmi esemény feldolgozása. Ezt a tényt látszik erősíteni, hogy viszonylag sok történelmi drámánk és programunk magyar nyelvű volt, s így ha kinyitjuk Juharos Ferenc könyvét[30] vagy a Jezsuita iskoladrámák című kötetet,[31] ott magyar történelmi drámák sorát találjuk.

Felmerül azonban néhány probléma. Ha számszerűen vizsgáljuk, hogy a hazai kollégiumok témarendjébe hogyan illeszkedik a magyar történelemről szóló dráma, a többi témához képest elenyésző mennyiségűnek fogjuk találni ezeket. (Táblázat 4.)

Igaz ugyan, hogy a magyar történelem jelentős eseményei megjelentek a jezsuita színpadokon, de időben és térben nagyon elszórtan, hiszen volt olyan iskola, ahol egyetlen ilyen dráma sem került színpadra, volt viszont, ahol évről évre tartottak ilyen tárgyú előadást. A drámatémák megjelenése sem homogén. Vannak közkedvelt témák, amelyek nagyon gyakran felbukkannak a hazai és a külföldi színpadon is, másokat azonban csak néhány alkalommal, esetleg csak egyszer mutattak be. Gyakran előfordul, hogy a külföldi történelmi tárgyú drámák száma jóval meghaladja a magyar történelem drámai feldolgozásait. (Táblázat 5.)

Ezek után a hazai drámákra is igaznak vélhetjük Jean-Marie Valentin megállapítását, miszerint a jezsuita történelmi drámák csak a gondviselés (providencia) sémájának bizonyítására születtek, s egységes történelemfilozófiává, “ciklikus evolúcióvá” nem állnak össze, a nagy tematikai egységek között nincs kapcsolat. Az uralkodók, héroszok jellemei, az országok adottságai, szokásai nem számítanak, sztereotípiákba redukálódnak.[32] Gondoljunk csak a Zápolya és Bebek című drámára, amelyről Alszeghy Zsolt már a század elején megállapította, hogy egy külföldi szöveg magyarországi adaptációja: csupán a neveket kell kicserélni magyarra, néhány jelenetet “magyarítani”, s máris kész a magyar történelmi dráma![33] Nemcsak a teljes dráma szintjén jelentkeznek azonban ezek a sztereotípiák! Strukturális elemzéssel hasonló táblázatba lehet foglalni a drámai építkezést, az egyes jelenetek közötti kapcsolatokat, a cselekmény kibontását, mint azt Propp tette a varázsmesék elemzésekor.[34] Ha a magyar történelmi drámák globális és strukturális vizsgálódásában idáig jut az irodalom kutatója, itt zsákutcában érzi magát: ezek szerint nem is lehet magyar történelmi tárgyú darabokról beszélni a jezsuita iskolákban, csak egyes sémák, sztereotípiák átvételéről és alkalmazásáról - azaz mindegy például, hogy Salamonról és Szent Lászlóról vagy Nagy Károlyról és Talandusról szól a dráma, a lényeg a séma: a testvérharc.

Nem lehet azonban elfeledni, hogy a jezsuita dráma nem pusztán irodalmi alkotás, hanem pedagógiai munka is; s mint ahogy a meseelemzésnél ugyanúgy fontos és érdekes Propp és Bruno Bettelheim könyve (akik sokszor ugyanazokat a motívumokat emelik ki, csak éppen más szemszögből közelítenek a tárgyukhoz), az iskolai színjátékok pedagógiai-pszichológiai kutatása során is ugyanabból a kiindulópontból, ugyanazon források alapján egészen más következtetésekre lehet jutni. Ami a globális és strukturális irodalmi elemzés során zsákutcának tűnik, ugyanaz a neveléstörténész számára kiindulópont lehet: ami az irodalomban séma, az a nevelés eszközrendszerének egyik jelentős alkotóeleme, amely egyfelől a játszó diákokra hat, másfelől pedig a nézőközönségre. (Elida Maria Szarota ezzel kapcsolatban vizsgálta, hogy a német jezsuita dráma hogyan “manipulálja” a nézőközönséget.[35]) Érdemes tehát ilyen szempontból megvizsgálni, melyek a magyar történelmi drámák legjellemzőbb sémái a XVIII. században, s ezeket milyen nevelési-oktatási célok jegyében használták fel a drámaírók külföldön és nálunk.

1. Hazai héroszok – Dobó, Zrínyi

1647-ben Alessandro Donati római jezsuita az Ars Poetica című művében bemutatja, milyennek kell lennie az eposzi főhősnek. Szerinte az eposzok főhőseinek azzal az erénnyel kell rendelkeznie, amelyet Arisztotelész hősiesség címén a vadsággal állít szembe. Megállapítja, hogy bármilyen erkölcsi erényből kihozható a heroikus cselekmény. Mivel a hősiesség tulajdonképpen felsőfokon végbevitt erény, elvileg egy erény sem zárható ki a köréből, mégis azok az erények élveznek előnyt, amelyek a közjót célozzák meg.[36] Noha mindezt az epikus művekre vonatkoztatja Donati, a történelmi drámák hőseit is ugyanezen szempontok alapján választották ki az egyetemes történelemből és alakították a jezsuita drámaírók.

Elida Maria Szarota a XVII. századi jezsuita drámák hőseinek három nagy csoportját különíti el, megjegyezve, hogy ezek a típusok a későbbi művekben is megjelennek.[37] Az első nagy típust a Julian Apostata című dráma főhősével jellemezte: a hitét elhagyó és a keresztényeket üldöző hős típusa. Az ilyen hős bemutatása elsősorban az ellenreformáció idején volt közkedvelt a németeknél. Magyarországon viszonylag kevés ilyen hős jelent meg a színpadon, mivel a XVII. században inkább a magyar szentek példájával igyekeztek a közönségre hatni. Talán a Ludovicus Grittus - drámák címszereplője sorolható ide, aki vallását elhagyva képes a törökkel paktálni és a váradi püspököt lefejeztetni.[38] A büntetése kettős: lelkifurdalás gyötri, képzeletében megjelenik a levágott fej – ráadásul ellenfelei őt is megfosztják a fejétől, örök kárhozatra ítélik.[39]

A másik jelentős hős-típust a nálunk is játszott Mauritius-drámák főhősével jellemezte Szarota. Mauritius a bűnös hős prototípusa, aki azonban már itt a földön elnyeri büntetését. Bűnhődése és igaz megbánása miatt elkerüli a kárhozatot. Nálunk “bűnös” magyar drámai hősök nincsenek, talán – mint ahogy Jablonkay kifejtette, mert nem a bűnt, hanem az erényt kívánták bemutatni.[40]

Nagy Károly felesége, Hildegard jellemzi a harmadik hős-típust. Ő valóságos szent, minden keresztény ember példaképe. A XVII. századi Magyarországon ez a hőstípus a legjellemzőbb, a kunokat legyőző Szent László, a pogánnyal megküzdő István lehet rá példa.

A XVIII. században Magyarországon a hérosz-centrikus drámáknak újabb két típusa jelent meg, amelyek sokban hasonlítottak XVIII. századi elődeikre, mégis egy új hős-ideál irányába mutattak. Dobó István alakjával jellemezhető az egyik típus, aki a kereszténység védelmében harcolt és legyőzte a pogányokat. Ide sorolható a Hunyadi János - drámák címszereplője is. Zrínyi egy, az előbbiekhez hasonló hőstípust testesít meg, azzal a különbséggel, hogy az ő győzelme csak erkölcsi diadal, a csatában hősies küzdelemben meghal. Noha ez a hős-ideál más drámában nem tűnik fel, Zrínyi alakjával annál többször találkozhatunk a XVIII. századi jezsuita dráma-források között.

Gombrich a neoplatonizmus szimbólumai kapcsán ír az un. analógiás szimbolikáról, melynek lényege, hogy a műben az evilági eseményeket gyakran magasabb szintű absztrakciók kísérik, tükrözik.[41] Az 1729-es Dobóról szóló darabban[42] is egy ilyen játék részesei lehetünk némiképp sajátos módon az allegória és a földi szint nem tisztán van jelen a drámában, nemcsak kísérőként, hanem át és átszövi az egész drámát, annak ellenére, hogy a kezdő és záró jeleneteken kívül csak Dobó álmában jelennek meg allegorikus alakok.

A kezdő jelenetben Hecate, a rémképek és bűbájosságok istennője és Mercurius, a kereskedelem és a tolvajlás istene összefognak a Békesség ellen,[43] aki éppen olajfákat oltogat Magyarország címerének hármas hegyén, s a bőség szaruját kicserélik Pandora pikszisére, a szarut az Erőszakos-hatalomnak adva át. A Békesség azonban Jupiterhez fordul, aki elküldi segítségül Herculest. A jelenet szimbólumrendszere meglehetősen összetett: a szerző egyszerre szerepeltet allegóriákat és isteneket benne, akik azonban nem hierarchikus viszonyban, hanem egy szinten vannak, mivel az istenek egyszerre vannak jelen saját antik mitológiai istenként és annak allegóriájaként, aminek az istenei a mitológiában.

Hercules szerepeltetése még összetettebbé teszi a jelenetet: a mű címe, amit a nézők is ismertek a dráma megkezdésekor, azt jelzi, hogy egy “keresztény” Herculesről fog szólni a darab. Ezek után Jupiter küldötteként jelenik meg az antik mitológiai hősök és allegóriák között, “eredeti” jelentésében, hogy mintegy a jelenetből kilépve a következő részben Dobó ölthesse magára Hercules szerepét, míg az Erőszakos-hatalom Achometté alakul az “Első ki-menetelben”. Az antik mitológia hősei és az allegóriák egyfajta metamorfózisként tehát keresztény jelentést öltenek a későbbiekben, amelyet egyfelől előre jelez a cím, másfelől értelmez a dráma további része, hogy végül a Be-Fejezésben újból visszaalakuljanak antik hősökké és allegóriákká. Az eposzokból ismert isteni beavatkozásként éppen emiatt a zárás miatt nem lehet értelmezni a kezdő jelenetet: az utolsó kép visszaértelmezi a teljes drámát az Elől Járó Beszédtől a Be-Fejezésig.

Herculesnek, mint a kereszténység védelmezőjének képe persze nem ebben a drámában bukkan fel elsőként, más barokk művekben is előfordul. Gerő György latin eposzának például ugyanúgy a Keresztény Hercules címet adta, s az eposz témája is párhuzamba állítható a drámával: az első keresztes hadjáratok előkészületeiről szól a mű, középpontjában a IV. Henrik német császárral,[44] de még korábban, már Bonfininél felbukkan Mátyás dicsőítésekor Hercules képe. Mátyásról Wagner is így írt: “Matthias Corvinus, jure dicendus Ungariae Hercules, totam prope vitam inter arma contra Austriacos, Bohemos, Transilvanos, Turcas expedita, trans actam; perpetuisque – laureis decoram clausit 1490.”[45] Jupiter félisten fia egyszerre jelentette az emberiség ellen támadó szörnyek, a barbárság és vadság legyőzőjét.[46] Ezen kívül Hercules a szittyák ősatyja,[47] akiket még a XVIII. században is a magyarok elődeinek tekintettek[48] - nem véletlen, hogy egy 1688-as nagyszombati iskolai színjátékban éppen Herculessel állítják párhuzamba Szent István király alakját.[49] Ez a sajátos, önmagában is több jelentést hordozó Hercules - alak lett tehát drámánk címszereplője, aki a dráma középső részében Dobó István alakjában lép színre. Kérdés azonban, Dobó magasztosul-e fel félistenné a műben, vagy Jupiter fiából lesz földi ember?

Az “Elől Járó Beszédben” nemcsak a szereplők öltenek magukra emblematikus jelentést. Emblémaként értelmezhető a bőség szarujának kicserélése is Pandora pikszisére, amelyek önmagukban is emblémák. Maga a színpad is embléma: a cselekmény Magyarország címerének hármas hegyén történik. Azaz Peter Daly megállapításai az angol reneszánsz színházi emblematikáról a XVIII. századi hazai jezsuita drámára is érvényesek.[50]

Az Első Ki-Menetelben nemcsak a hősök, hanem a színhely is metamorfózison megy keresztül: Magyarország hármas hegye Eger várává alakul. Megjelenik tehát az evilági szint – amely más módon, de ugyanaz, mint az előző színhely: Magyarország. A különböző szintek tehát színhely szempontjából sem külön-külön vannak jelen a drámában, itt is többszöri átértelmezés történik a mű folyamán, hiszen nemcsak a színhely, hanem a cselekmény kapcsán is felmerül ez a kettősség: Dobó, amikor Eger várát védi, Magyarországot és a kereszténységet is védi. Nem csak arról van tehát szó, hogy a felsőbb szint értelmezi, tükrözi az evilági eseményeket – az alsó szint ugyanígy magyarázza a felsőbb szinten történő kezdeti cselekményt.

Nem illeszthető ebbe a képbe a Tizenkettedik Ki-Menetelben Dobó álma, s ezért nem is épül szervesen a műbe. Dobó ekkor már elveszve érzi a várat. Székely elárulta a töröknek, hogy hol tudnak bejönni, kételkedik legjobb katonájában, Meczkeiben, felrobban a lőportorony, nincs élelmük, ráadásul Székely Sókyt és Botthót is Dobó ellen lázítja. Ekkor “Dobó annyi, és olly nagy énségben lévén” álmot lát: az Állhatatosság és Erősség (Kép3.) elküldi hozzá a jeleit,[51] ezen kívül hét tábort lát, felettük a saját nevét írva. Dobó felébred, elolvassa a cédulát, amelyet Székelyék szórtak szét a várban, felkészül a vár a végső összecsapásra, vereséget mérnek a törökre, majd a török – értesülvén róla, hogy a felmentő sereg már úton van Dobóék megsegítésére – elvonul. Az álomban megjelenő hét tábor a földi jutalmat, a Vajdaságot jelképezi, az Állhatatosság és Erősség allegóriák megjelenése a dráma-cselekmény továbblendítése miatt fontos: Dobót a végső kétségbeesésben ez a két tulajdonsága segítette meg – nem szerepel azonban külön az erkölcsi jutalom az allegóriák között. A teljes dráma szimbólumrendszerétől független szimbólum jelenik tehát itt meg, amely azonban – mivel az égi és földi szint egybejátszik a műben – egyszerre segíti hozzá Dobót a vár megvédéséhez – azaz Herculest feladata elvégzéséhez.

Dobó nem arat teljes győzelmet a török felett. Visszaver ugyan egy támadást, de a török nem emiatt, hanem a felmentő sereg hírére vonul el a vár alól – Hercules azonban a Be-Fejezésben legyőzi Hecate tündéreit, az Erőszakos-hatalmat kősziklához kötözi, a Békességet pedig “Magyar-Országnak hármas hegyén meg-erőséti”, aminek a többi isten nagyon örül. Míg tehát Dobó földi győzelméért anyagi jutalmat kap, addig Hercules a teljes győzelemért erkölcsi jutalmat: dicséretet és a többi isten örömét nyeri el.

A Be-Fejezés további része már nem a drámai cselekményhez, hanem az iskola életéhez köthető: “a’ Posonyi tudománynak Isten Asszonya, ki a’ Méltóságos Mecaenásnak házából ki jővén az Iskola-béli pállya-futóknak ajándékokat osztogat, és háláadó szűvének jeléül, olaj-faágot tészen ezen nagy Nemzetség Sassának szájában, maga jegygyét hozzá tévén, MARTE ET ARTE erővel és elmével.”

Nem vitatható, hogy a jezsuita dráma mindig nevelési célból született. Kérdés azonban, hogy a diákságot vagy a nézősereget kívánta-e nevelni a dráma? A protestáns, elsősorban református dráma a diákok drámája volt kezdettől fogva. Comenius Schola Ludusa arra példa, hogy hogyan lehet a diákságot dráma által nevelni és oktatni, s mindössze egy fél mondat erejéig jegyzi meg a drámasorozat elöljáróbeszédében, miután oldalakon át fejtegette a drámának a diákok fejlődésében való jelentőségét, hogy a szülők is örülnek, ha fiaik szerepelnek.[52] A XVIII. századi református dráma is hasonlóképp diák-centrikus volt (bár ekkor már jobban odafigyeltek a nézősereg szórakoztatására is), minden drámatípusuk valamilyen szempontból az iskolai tananyag begyakoroltatására született,[53] s nem lehet elhanyagolni a konkrét nevelési célokat sem.

Comenius pl. a legjobb diákok jutalmaként is javasolja az iskolai színi előadást – ezzel szemben a katolikusoknál nem a legjobb diák kapta a főszerepet, hanem a patrónus gyermeke vagy rokonsága, tehát nem a diákokat jutalmazták, hanem a patrónus bőkezűségét.[54] A jezsuiták – s minden más katolikus rend - nyilvános drámája tehát szemmel láthatólag inkább a nézőkre kívánt hatni. Látszólag a nézők befolyásolását tartják szem előtt a drámaelmélet-írók, a drámaírók és a rendezők is, a nézők szempontjait veszik figyelembe a diákok is a felkészülés és az előadás során. A katolikus iskolai dráma látszólag csak a nézősereg vallási meggyőzésének és erkölcsi megerősítésének egyik eszköze volt (ezért közlik sok esetben a Historia Domusok, ha az előadást protestánsok is végignézték[55]).

Hets kiemeli, hogy míg a tanórán a diákok értelmét kötik le a jezsuita nevelők, a színházi előadások során a képzeletet fejlesztik, s Szent Ignác lelkigyakorlatainak céljára utal: az értelmi megismerésnek képszerűen kell az ember előtt állni.[56] De ha a színpadon meghatározott pózban kellett állni, ha a díszleteket sokszor külföldről hozatták, ha idegen táncmestereket hívattak a táncok begyakoroltatására és kedves patrónus-asszonyok varrták a méregdrága jelmezeket a nyilvános előadásokhoz – hol adódott tér a diákok képzeletének? Más kérdés, hogy a Ratio Studiorum megengedte a privát előadások tartását, amikor a diákok minden színpadi díszlet nélkül bemutathatták a legjobb dramatizált munkáikat diáktársaik előtt az iskolában.[57] Itt ugyan a tanár osztotta ki a szerepeket a diákok között, de nagyobb volt a diákok önállósága, már csak azért is, mert saját darabjukat állították színre. A nyilvános előadások kapcsán azonban inkább csak olyan általános célokat fogalmaztak meg a diákok nevelése szempontjából, mint pl. a szereplés gyakorlása, a mozgáskultúra és a memória fejlesztése, stb. De vajon egy olyan rend, amely a diákok nevelésére-oktatására olyan nagy hangsúlyt fektetett, mint a Jézus Társaság, tényleg csak ilyen általános nevelési céllal játszatott nyilvános drámajátékot évi több alkalommal?

A jezsuita dráma eddigi kutatói ezen a kérdésen mindig nagyon elegánsan túlléptek, még azok is, akik pedagógiai aspektusból igyekeztek közelíteni az előadásokhoz – mindenkit lenyűgözött a díszletezés, a tánc, a színpad és a jelmezek gazdagsága, s egy-két bevezető mondat után mindenki áttért ennek a részletezésére. Gerencsér megemlíti ugyan, hogy a jellemképzés egyik eszköze volt az iskolai színjáték, de nem fejti részleteiben, hogy mit ért ezalatt.[58] Fináczy Ernő, miután megjegyzi, hogy a jezsuita nevelők a gyermekek jó ismerőiként az iskolai feladatok utáni szórakozást is fontosnak tartották, s erre nagyon jó megoldás volt a dráma, mindjárt azt kezdi részletezni, hogy a népszerűség növelésére hogyan használták a színi előadást a drámaírók.[59] Kilián István több helyen is foglalkozik a jezsuita “drámapedagógia” lényegével, de sosem lép túl azon a megállapításon, hogy a diákok megtanulnak mozogni, beszélni a nézők előtt, s innentől kezdve ő is a nézőkre tett hatásról ír.[60] Lázár Béla, Hets Aurélián, Jablonkay, Juharos, Szarota, Valentin, Barbara Bauer és Griffin, Mészáros István, stb. is kiemeli, hogy a drámajáték valamilyen erkölcsi érték közvetítésére jött létre, de mindannyian azt vizsgálják, hogy hogyan hatott mindez a nézőkre. Még a történeti drámákat vizsgáló Balassa Brunó tanulmányában is elsikkad, hogy milyen hatása volt az előadásoknak a gyerekek életében, fejlődésében. Ha a jezsuita drámákat drámaként, nem pedig iskoladrámaként értelmezzük, ez a megközelítés teljesen helytálló. Van azonban Alszeghy Zsoltnak egy rövid, ám nagyon fontos, elgondolkodtató megjegyzése. Friz András Szigeti Zrínyi Miklós drámájáról szólva felhívja a figyelmet a második scenára, amelyben a Kis Zrínyi vall a hazaszeretetről. “Lehetetlen tagadnunk, hogy az ifjúság, mikor ily nemes ifjú ajkáról hallotta a hazaszeretet benső szavait, hazaszeretetet tanult és lelkesedést merített a szavaiból” – írja.[61]

Talán ebből a mondatból lehetne kiindulni, ha a jezsuiták drámáinak, s elsősorban a történelmi drámáknak nevelésben - oktatásban játszott hatásáról, azaz neveléstörténeti szerepéről gondolkodunk – most már nemcsak általánosságban. Ha feltételezzük, hogy a Jézus Társaság tanárai jó nevelők voltak, jól ismerték a gyermeki természetet, minden eszközzel a gyermekek oktatására-nevelésére koncentráltak, nehéz elképzelni, hogy a drámatéma megválasztásában és a drámaírás során ne a gyerekek szempontjait tartották volna szem előtt. Milyen konkrét pedagógiai célja lehetett tehát a gyerekek nevelésében a XVIII. század harmadik évtizedében (tehát a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc leverése utáni nyugodtabb időszakban) egy ilyen dráma bemutatásának, mint a Keresztény Hercules?

Két kulcsfontosságú jelenet adhat választ a kérdésre: Dobó álma (Tizenkettedik Ki-Menetel), illetve Rosinda és fiacskája példamutatása (Tizenegyedik és Tizenharmadik Ki-Menetel). Dobó tehát nagyon elkeseredett, de álmában megjelenik az Állhatatosság és az Erősség, s felébredve új erőre kapva felkészíti a várat a küzdelemre és legyőzik a törököt. Ez az álom-jelenet a dráma végződése szempontjából tehát kulcsjelenetként értelmezhető, amely kiemelt helyre kerül az előadásban: a darab kellős közepén, a legfeszültebb helyzetben egyszer csak ezzel a némajátékkal vagy táncjelenettel szakítja meg a történéseket, ráadásul teljesen új szereplők jelennek meg a színpadon (a két allegória). Tehát ha te állhatatos és erős tudsz maradni a bajban, elnyered méltó jutalmadat.

Az álomjelenet előtt jelenik meg először a színpadon Rosinda és a kis Dobó, s felajánlják segítségüket a harcban, s az álomjelenetet követően nemsokára mindjárt viszont is látjuk őket, amint a férfiaknak is példát mutatva készülnek a döntő ütközetre. Nem véletlen az asszony és egy gyermek szerepeltetése (különösképp hogy a női szerepeket tiltja a Ratio Studiorum), hasonló célt szolgál, mint Friz darabjában Kis Zrínyi: egy gyermek vagy asszony hazaszeretete és hűsége a Hithez többet mondhatott, jobb például szolgált az ifjúság számára a XVIII. századi viszonyok között, mint a férfiak harca és győzelme.

Persze ezek a jelenetek a publikum számára ugyanolyan példaértékűek, mint a diákságnak. Csak éppen teljesen más “belülről”, előadóként vagy diáktársként részt venni egy darabban, mint nézőként, befogadóként. Más, ha egy buzdító szót vagy eszmét a diáktársam szájából hallok vagy én magam mondom ki, mint amikor nézőként figyelem a gyerekeket a színpadon. Más “beavatottnak” lenni. A diák tudja, hogy a jelmez mögött ki van, tudja, hogy a nagy “Dobó” vagy az áruló “Székely” együtt koptatják az iskolapadokat, s hogy a pogány “Achomates” ugyanolyan hű katolikus, mint a többiek. Az áruló jelmezét magára öltő gyerek a darab erejéig maga is árulóvá válik, belülről éli meg az árulást, a Dobó szerepét felvállaló diák pedig a kétségbeesést is felvállalja, igaz, a dicsőség is az övé (nem véletlenül kapta éppen a mecénás fia ezt a szerepet), s egyszerre vall a hazaszeretetről, egyszerre buzdít, egyszerre küzd a kereszténységért a drámahős és a diák. Az iskoladrámákban a gyermeknevelés tehát már akkor elkezdődik, amikor a drámaíró kiválasztja a témát és leül megírni a művét, ugyanis amit leír és ahogyan megírja, az a gyermeki lélek legmélyéig hat.

A hősökről szóló drámákban a nagy hősök mellett ott vannak az ellenfeleik is, akiknek el kell bukniuk. Érdemes megfigyelni, hogy mely bűnös milyen büntetést kap. Achometnek a legnagyobb a bűne: a kereszténység ellen tör, így a drámaíró-pedagógus rá szabja a legnagyobb büntetést: “Hamza-Bassa Achometet viaskodásra ingerli, azt okozván: hogy az egész dücsősség Alli-béknek fog tulajdonittatni”, meghalnak legjobb katonái az ütközetben, s erkölcsileg is bukik, amikor gyáván megfutamodik a felmentő csapatok közeledését meghallván. A török hősök az ütközetben egyszer csak menekülőre fogták a dolgot, tehát erkölcsileg büntette őket az író. A magyarok közül Allapi kapta a legnagyobb büntetést: a vár elárulásáért mind a törökök, mind a várbeliek megvetik, s végül egy magyar vitéz kezétől, Meczkeitől kell meghalnia. Székely, aki szintén áruló, de azért teszi, mert dühös Dobóra, sokkal kisebb büntetést kap: elfogatja ugyan Dobó, de ki is szabadul. Büntetése inkább erkölcsi jellegű, hiszen hiába próbálta Dobó ellen lázítani a várbelieket, az utolsó támadás előtt a katonák Dobó mellé álltak.

Míg a drámát irodalmi műalkotásként vizsgáltuk, a drámát a néző szemével elemeztük, a kerettörténetnek ugyanakkora szerep jutott, mint a fő szövegrésznek, hiszen értelmezik, kiegészítik egymást. A színpadi díszletek, a jelmezek, Pandora pikszise vagy a sas az előadás végén a színpad részeként lenyűgözhette a publikumot. A díszlet, a jelmez azonban a nézőkért volt, a gyermeknevelés szempontjából jóval kisebb a jelentőségük. Mint ahogy a magánelőadások díszlet nélkül is hatásosak tudtak lenni (másként nem javasolná a Ratio), a diákok szemszögéből a nyilvános előadásoknak is inkább a jellem fejlődésében volt haszna. (Látszólagos ellentmondás, hogy Comenius, aki pedagógiai szempontból fejtette ki az iskoladráma hasznát a protestáns iskolákban, kiállt a jelmezekért.[62] Nem lehet elfelejteni azonban, hogy ő a katolikusoknál kedvelt drámajáték-típusok nagy részét elítélte, az ő drámája inkább oktató, mint nevelő, ahol a jelmeznek és színpadi kelléknek is a szemléltető oktatás szempontjából van meg a jelentősége. Ha a Schola Ludusban vagy a későbbi református drámákban a varga a kezébe veszi a kaptafát, akkor a szereplő diák fejtegetésbe kezd arról, hogy hogyan néz ki a kaptafa és milyen egyéb munkaeszközei vannak még a vargáknak.[63] A jezsuiták ezzel ellentétben inkább a nevelő drámákat kedvelték, a díszletek így háttérbe kerülhettek volna.)

Zrínyi testesíti meg a másik hőstípust a XVIII. századi jezsuita színpadon. Friz András róla szóló drámájának nemcsak a programja, hanem a teljes szövege is ránk maradt, így talán még árnyaltabb képet kaphatunk erről a hőstípusról.[64]

A dráma cselekményét nem követik allegóriák, egyetlen szinten, még azt is meg lehet kockáztatni, hogy egyetlen színen játszódik az egész mű. Nincsenek a színpadról adataink, csak azt tudjuk, hogy 1738-ban Pozsonyban több helyen is bemutatták a darabot: az érseki udvarban, illetve az iskolában. A darab három kimenetelből áll, érdekessége, hogy csak az utolsóban jelenik meg a címszereplő. Érdekes az is, hogy míg a “Sommája a Játéknak” azt ígéri, hogy a hős Zrínyi “Végtére a vár koltsait nyakába veti, és a tőbbiek kőzűl édes Attya kargyát választván, a Pogányságra ki űte, készebb lévén bizonyos halálra vetní fejét, hogy se éltében Szigetet fel-adni”, addig a drámából hiányzik a csatajelenet, sőt, még csak egy törököt sem találunk a műben. Szerepel viszont Zrínyi fia, a kis Zrínyi a darabban (így rokonítható a Dobó-drámával), mivel “a vers szerzőnek igassággal határos dolgokat szabad kőlteniek.”[65] Az előző drámához képest nagyon kevés szereplővel dolgozik a drámaíró, Zrínyin és a fián kívül csak két ezredes és egy százados van külön feltüntetve, noha mellékszereplőként annyi diákot felvonultathatott, amennyit csak akart, ugyanis csak ennyi szerepel az utasításban: “A Vitézek és szolgák”.

A konfliktus az előző darabhoz hasonló: a vár már tarthatatlan, kevés az élelem, kevés a védő, a várfalak helyett már csak romok állnak, s a két ezredes megegyezik, hogy fel kéne adni a várat a töröknek. Itt azonban nem a rosszindulat vagy az önérdek lenne az árulás indítéka, mint a Dobó-drámában, hanem a kétségbeesés. Azt mondja az Első Kapitány: “Hitemnek szentsége szemem előtt forgott, miglen ezt Várnak mondhattam. De már e nem vár, hanem perselt hálom. Azért nem a várat, Se Magyar Országot, hanem e kő omlást a Törőknek akarom fel adni. Vétek é ezzel kőtőtt hitem ellen? De lehet é képtelenb gonosság ennél, hogy bennűnkőt kénszerit ezen főstőlgő falakért éltűnkőt le tenni?” Mivel Zrínyi nem hajlandó feladni a várat, megbeszélik, hogy meggyőzik a kisfiát, hátha ő rá tudná venni az apját a vár feladására. Már kezdik meggyőzni a fiút, de akkor megjelenik Zrínyi, s hazafias beszédével eléri, hogy a várvédők egyként kövessék őt a dicső halálba.

A második kimenetelben a két ezredes igyekszik meggyőzni a kis Zrínyit, aki a dialógus elején még olyan határozott és céltudatos, mint a felnőttek körülötte. A jelenet végére mégis sikerül meggyőzni. A következő jelenet központjában az aggódó apa áll, az apa, aki azonban a vár s a haza védelmét és a maga emberi méltóságát fontosabbnak tartja a fia életénél is. Fia leendő halála megviseli ugyan, de bosszút is fogad a török ellen mind a maga, mind a fia haláláért. Döbbenetes az a rész, amikor azt magyarázza a fiának, hogy pici gyerekként miért kell meghalnia, s miért áldozza fel az apa akár a fia életét is: “Példa, nem Katona lészesz. Bátor gyenge karod a Tőrők fejeket főldhez ne verhesse, tartsd azt leg Nemesbb dolognak, hogy Magyar Országért tégedet szerető édes Atyád szemei láttára lelkedet ki adod. Igy, Igy kedvesbb Lélek, elejekbe jutandasz híres ősseidnek, és máska-Atyáidnak teczetesebb lészesz.” A mai ember számára kegyetlen, szinte érthetetlen Zrínyi viselkedése ebben a jelenetben: az apa nemcsak a saját, de a gyermeke életét is feláldozza a hazáért! Félelmetes a következő párbeszéd:

Zrínyi: “Az hazáért, minek előtte fegyverkezni tudot, életét le tette; e’ lesz dicsérete.”[66]

Valószínűleg a Keresztény Hercules Dobója hasonló vívódáson ment keresztül, amikor a felesége és kisfia felajánlotta, hogy harcol a várért, mint a drámabeli Zrínyi ebben a jelenetben, s az eredmény is hasonló lehetett az álomjelenet előtt. Zrínyinek azonban nem jelenik meg az erő és állhatatosság, neki magának kell megvívnia a harcot magával, a várnéppel és a törökkel is. Mint ahogy Krisztus készül az előre tudott halálra a Getsemani Kertben, úgy készül Zrínyi is. “Szerencsés Lélek az – mondja szónoklatában a dráma végén -, a ki meg veti ellenség dandárit, hellyesnek étéli a szép becsűletért életét le tenni, és a jővő űdőkre szép cselekedetét híressen árasztya Magyar Országért. Meg halni Magyar Ország főldjén, mi lehet nemesbb dolog?” Majd a magyarok istenének ajánlja az országot. “Te mindenkor Magyar Országon kőnyőrűlő Főlséges Isten, még az időtt is, midőn a mi Nemzetűnk téged nem esmérvén, bálványoknak tenne áldozatott, mostanában mit fogsz tselekedni, midőn tévelygés nélkűl tégedet imádunk, s – tiszta szűvből magunkot néked fel-áldozzuk?” Olyan választ ad a kérdésre, amely majd csak a XVIII. század végén, Herder hatására kerül a magyar irodalomba, s a reformkorban válik általánosan használt toposszá: “Hogy ha az ég el rendelte a pogánynak samolyáva tenni nagy Asszonyunk Országát, hogy ha hazánknak hasznára fel-szentelt vérűnk, veszedelműnk foganatlanná lesz, s – meg nem gátolhattya Országunk romlását, hellyesbb ennek veszte előtt, hogy szeműnk ne láthassa keserves romlását, végezni éltűnkőt, s – e nemes Országnak gyászos koporsoja testűnket temesse. De lesz gongya az Irgalmas Istennek edes Országunkra!”

A darab utolsó jelenete is nagyon hatásos: Zrínyi a fia életét az Országnak ajánlja, s karddal a kezében kiront - a színpadról.

Érdemes néhány szót ejteni arról, hogy a tananyagot hogyan építette bele a szerző a műbe. Itt nem a történelmi tananyagra utalok, hiszen egyfelől a szerző nem tüntette fel a dráma forrását, másfelől pedig már a “sommában” közölte, hogy a szerzőnek szabadságában áll fiktív eseményeket, szereplőket is felvonultatni és ő él ezzel a lehetőséggel, tehát történetileg nem hiteles a dráma cselekménye. Sokkal jelentősebb, ahogy a retorikai és egyéb ismereteket beleépített a drámába a szerző. A második jelenetben például a két ezredes próbálja meggyőzni a kisfiút az igazukról. A fiúcska azonban nem passzív hallgató, bele-beleszól a két ezredes beszédébe, néha ellent mond. Olyan ez a jelenet, mint amikor az iskolában gyakorolták az érvelést a diákok – noha jelen esetben a két fél nem egyenlő esélyekkel indul, ugyanis a határozott és felnőttes kiállású Kis Zrínyiből a vita végére nyájas, valódi gyerek lesz, akit a felnőttkoráról szőtt álmai irányítanak. A másik fél nyert, “le nyelé a mézzel trágyált horgot a Gyermek.” Hasonlóképpen a címszereplő szónoklatai párhuzamba állíthatóak az iskolában (és a Ratio alapján a templomban) előadott szónoki beszédekkel.[67]

A szerző több esetben spontán idéztet fel a diákokkal olyan ismereteket a drámában, amelyek a XVIII. század elején az iskolai eruditio részét képezték. Érdemes kiemelni a második felvonás egyik részletét, amelyben az iskolában megszerezhető földrajzi ismereteket gyakoroltatja:[68]

Első ezredes: “… A Fekete Tenger sűrű habjainak határt vetettenek a kő szálos partok, de a Vitéz Magyar és Országlo Nemzet ellenségeinek a nap fel-kelte emelt határozó követ. Bator Constantzinápolybol a mély tengeren túl űzd a Tőrőkőket, lészen ellenséged. Szoros torkolattyát e Zugo Tengernek a Magyar Paripa ha ált nem szőkheti, leg alább kőnnyen által uszsza. Asia kebele terem sok tar kutyát, - melynek már fajzattya patyolatos Kontyal égész nap keletnek birtokát bé fedte. …”

Kis Zrínyi: “Mely szivből óhaitom egész Egyiptomig fel dulni e Nemzet hatalmát.”

Zrínyi a szónoklatában a magyar őstörténetre utal: “Nemzetűnk téged nem esmervén, bálványoknak tenne áldozatot”. Már Wagner Mensis Chronologicusában is szerepel, hogy az első keresztény királyunk István volt, s hogy Géza idejében kezdődött el a kereszténység felvétele, előtte pogány volt a magyarság.[69] A Rudimenta ezzel a problémával többször is foglalkozott. A Magyarországra vonatkozó első fejezet első kérdése: “Quae Hungariae origo?” A válaszban arról szól, hogy a szkíták leszármazottjai vagyunk, s Attila hun király volt az első neves uralkodónk.[70] A 15. kérdésben újból ezzel a problémával foglalkozik: “Erante aliqui Christiani in Pannonia?”[71] – s mint azt az iskoladrámákból is tudhatjuk, leírja, hogy a kereszténységet Nagy Károly hozta el a földünkre elsőként.[72] A második fejezet első kérdésére (“Quis Ungarorum Principum primus Fidem Christi suscepit?”) adott válaszban pedig kifejti, hogy Géza idejében, 983 tájékában kezdték felvenni az első magyarok a kereszténységet, majd István volt az, aki alatt keresztény lett az ország.[73] Nem előzmények nélküli tehát a pogány magyarság témája és gondolata a jezsuita iskolában, s egy-egy ilyen mondattal egész kérdéssorokat eleveníthettek fel a tanárok a nézőkben és a szereplő diákokban is. (Más kérdés, hogy akárcsak fél évszázaddal korábban is még a protestantizmust okolták a bajokért.) Hasonló párhuzamot lehet állítani a tananyag és a dráma között többek között akkor is, amikor Mária Országát ajánlja Istennek Zrínyi: a Rudimenta 2. fejezetének 7. kérdése: “Cur Ungaria appellatur Regnum Marianum, Apostolicum?”[74]

Noha a dráma sokban épít az iskolai tananyagra, mégis azt hiszem, sokban túl is mutat az iskolai drámákon. Az ember inkább csak bátortalan kérdéseket mer feltenni a gyermekek nevelésében játszott szerepéről és a nézőkre gyakorolt hatásáról, mivel egy iskolai színpadra talán túl komoly munka.

A hazaszeretetnek ritkán látjuk szebb példáját a barokk-kori irodalomban, mint ebben a drámában. Csupa hősi jellem, még azok is héroszokká válnak a dráma végére, akik a vár feladásán gondolkodnak a dráma elején. Az apa mintegy oltáron ajánlja fel a fia életét a nemzetért, s a fiú, noha a harcra még képtelen, már kész meghalni az országért. Amellett azonban, hogy a darab önmagában lenyűgöző, nem lehet elfelejteni, hogy nemcsak a Kis Zrínyit játszotta gyerek, hanem minden szerepet – azaz az idézett véresen komoly beszélgetést a Zrínyi fiú életéről szintén gyerekek mutatták be! Még így, felnőttként olvasva a darabot is megrendítő, amikor az apa feláldozza a fiát a hazáért – akkor mennyire megrendíthette a Zrínyi szerepét belülről átélő diákot?

Ebben az 1738-as pozsonyi darabban Zrínyi nem Ausztriáért küzd, hanem Magyarországért, Ausztria képe még allegória formájában sem merül fel sem a latin, sem a magyar drámaszövegben. A szereplők neve között azonban nemcsak magyar neveket találunk, bár Zrínyit magyar fiú, Koller György alakította. A Kis Zrínyit Gallus Hersich játszotta, a Százados Franciscus Roy volt – ezek nem kimondottan magyar nevek, s a szerző sem magyar származású (erre már Alszeghy Zsolt is felhívta a figyelmet: “De az az érdekes, hogy ezt a hazaszeretetet is egy idegen, spanyol származású jezsuita tudta a leghatásosabb formában a gyermekekbe önteni.”[75]). Egyéb források hiányában nehéz megmondani, hogy a spanyol származású jezsuita miért éppen ezt a témát választotta, s hogyan hathatott a diákokra a darab. Vajon úgy, mint amikor egy idegen történelem idegen hőseinek szerepét vették fel, vagy magyar érzelmekkel játszottak? Nem lehet elfelejteni, hogy alig több mint negyedszázaddal a Rákóczi-szabadságharc után keletkezett a mű, s a bécsi udvarhoz közel egy vegyes lakosságú városban mutatták be a drámát! Vajon egy iskolás gyerek átérezhette a nemzethalál veszélyét, amikor előadta Zrínyi monológját, vagy csak elmondta a szöveget? S vajon hogyan hatott a nézőkre, amikor a nagy törökverő hős egyszer csak arról kezdett beszélni, hogy talán nemsokára koporsó borítja majd Magyarország testét? Vajon volt fül, aki erre felfigyelt, vagy akkorra már a jelenet patetikuma miatt ez fel sem tűnt?

Zrínyi az eredeti, latin monológban ezzel a szóval kezdi mondandóját: “Barbarus” (a magyar szövegben ez nem kap ekkora szerepet, a “vad paraszt pogány” kifejezés kevésbé hatásos). Zrínyi hőstette túlmutat tehát a nemzet sorsán, nemcsak Magyarországért küzd, hanem a barbárság, a vadság ellen is – s itt újból Hercules juthat eszünkbe, a Magyar Hercules. Ez a törökverő azonban – Dobóval ellentétben – meghal a dráma végén, feláldozza az életét Magyarországért, mint mondja: “A mű vérünkkel meg őntőztetett főld mit teremhet egyebet, ha nem Diadalmas Koszorok virágát?” Tökéletes Imitatio Christi!

Összefoglalva tehát magyar hősökről szóló a XVIII. századi drámák sémája a következő:

1. A vár már szinte tarthatatlan, kifogyóban vannak az élelemből és a védőkből egyaránt;

2. Valaki(k) a vár védői közül a vár feladására (árulásra) készül(nek);

3. A vár hős védője kétségbeesett ugyan, de nem hajlandó feladni a várat;

6. Erkölcsi győzelem a pogány felett, amit gyakran a csata megnyerése is kísér.

Amellett, hogy nem szükséges, hogy ez a séma országhoz kötött legyen (hős vitézek és ostromlott várak máshol is voltak), mégis számos magyar vonatkozása van a drámáknak, így – akarva vagy akaratlanul? – mégiscsak hazaivá váltak. Nemcsak a magyar nevek tették magyarrá őket, a drámatémák a nép, a gyerekek és a nézők múltjához is tartoztak, hisz a török félszáz évvel korábban még Magyarország egyharmadán uralkodott![76]

Jellemző, hogy nem a korabeli történelemkönyveket használják forrásul a szerzők, Hunyadi esetében leggyakrabban Bonfini, a Dobóról és Zrínyiről szóló drámáknál Istvánffy Miklós 1685-ben kiadott Regni Hungarici Historia-ja a megjelölt forrás, bár a nevek használatában, az események drámai feldolgozásában sokszor eltérnek ettől a munkától.[77]

Nem teljesen új ez a hős- és drámatípus Európában. A XVII. századi német területeken például elvétve már születtek ilyen iskolai színjátékok – de a török harcoktól messzi német fejedelemségekben valószínűleg csak sokkal általánosabb jelentése volt ezeknek a műveknek, mint nálunk. A XVIII. század eleji magyar diákság szülei, nagyszülei, a városok felnőtt lakosai – azaz a dráma nézői - ugyanis még a török hódoltság korában születtek, éltek, belülről élhették meg a török elnyomást. Míg tehát a német nézők számára a Dávid és Góliát –dráma Dávidja és a törökellenes harcok hőse ugyanazt az eszményt képviseli: a kereszténységért akár az életét is feláldozó ember eszményét,[78] a magyar nézők és szereplők élményszinten elkülönítik a magyar történelem és a keresztes hadjárat eseményeit – a sablon így értelmeződik át, így válik magyarrá. Nincsenek a magyar törökverők között negatív hősök, mint pl. a XVII. századi német színpadon a Julian Apostata vagy a Mauritius-drámák főhősei (amelyeket egyébként Magyarországon is bemutattak), tiszta jellemek, mivel csak így lehet a győzelmük teljes erkölcsi győzelem is.

Az 1770-es években bemutatott törökverő hősökről szóló darabok között vannak olyanok, amelyek csak látszólag szólnak a török harcokról, látszólag történelmiek, de nagyon is az aktuális politika tükröződései voltak. Elég a Pápa várasának víttatására gondolnunk,[79] amelyben ugyan törökverő hősök “hagyományos” győzedelmet aratnak a török felett, de a dráma fő vonulata mégsem ez, hanem a várban lévő idegenek ellen való fellépés. A dráma hősei már nem tartoznak közvetlenül az itt tárgyalt hős-típusokba – bár pl. az említett darabban a várkapitány és a fia Zrínyivel és Dobóval rokonítható -, mivel a legfőbb győzelmet már nem a pogány, hanem egy másik keresztény csapat felett aratják. Egy picit a rokoni viszályok alapkonfliktusára emlékeztet az ilyen dráma: keresztény támadja a keresztényt, mivel az egyik fél jogtalanul uralkodik a másik népe felett. Ez a drámatéma, illetve hőstípus hasonló tehát a testvérharcokat feldolgozó drámákhoz

2. Testvérharcok, rokoni viszályok – Salamon példáján

1614-ben Aquaviva dekrétuma megtiltja, hogy a kettős hatalom és a zsarnokság álljon a dráma középpontjában[80] – ennek ellenére nálunk és külföldön is még a XVIII. században is kedvelt maradt e téma. A konfliktus alapja általában az, hogy a testvérek vagy rokonok nem elégszenek meg a nekik jutott birodalomrésszel, minden fél az egész birodalom urának érzi magát (más kérdés, hogy jogosan vagy jogtalanul) és igazukért fegyverrel támadnak egymásra. Szinte kifogyhatatlan az ilyen drámák forrásainak tárháza a hazai és a világtörténelemben is, így nem lehet csodálkozni rajta, ha a XVIII. századi drámák között gyakran bukkanunk Buda és Attila, Salamon és Géza, Imre és András, Béla és Kálmán, Salamon és László, Esterházy Imre és Konrád, stb.[81] harcainak feldolgozásaira. “Hőseink” annyira közkedveltek voltak, hogy a német színpadon is többször szerepeltek.[82] A drámák szerkezetében és a témában még annyi változatosság sincs, mint a hős-centrikus darabokban, így elég példaként egyet kiemelni, azt, amelyik a drámaforrások alapján a legközkedveltebbnek tűnik nálunk: Salamon és László viszályát.

Három drámát kell kiemelnünk erről a témáról. Illei János 1767-es Salamon király Lászlónak foglya című darabja[83] Salamon elfogásának történetét állítja a nézők szeme elé. Friz András is feldolgozta a Salamon-témát “Salamon, Magyarország királya” címmel,[84] de a dráma éppen arról szól, hogy Salamon megszökve a fogságból a remete-életet választja. Noha ebben a darabban már túl van Salamon a trónviszályon, amiből vesztesként került ki, s nem is szerepel a műben a nagy ellenfél, László, mégis a testvérharcokról szóló színjátékok közé lehet sorolni: arról szól, hogy László győzelme után hogyan éri el Salamon is a maga győzelmét. A két dráma ötvözése tulajdonképpen a harmadik, ismeretlen szerzőjű mű, a Salamon.[85]

A drámák témája a középkortól kezdve ismert és többször feldolgozott különböző műfajokban (elég csak a Gesta Ladislai Regisre gondolnunk, amely azonban - Klaniczay Tibor megállapítása szerint - már egy korábban keletkezett, mára elveszett jokulátor-eposzt használt forrásul[86]). Wagner a Mensis Chronologicusban külön foglalkozik Salamon történetével: “Salamon Andreae I. filius, fortunae pila. Taurunum, sive Belgradum, Serviae caput, Ungariae adjicit: tandem a Geysa, & Ladislao Patruelibus regno exuitur-. Privatus, & út multi putant, in eremo moritur 1077.”[87] A XVIII. századi drámaszerzők Wagner utasításainak megfelelően Bonfini és Szentiványi munkáját használták forrásul.[88] A téma közismertségére vall, hogy Friz András Salamon drámája Sommás Elő Köszönetében így nyilatkozik: “A’ mi sommáját illeti, rövid szoval ki fejezem, mert Salamon Királynak Lászlóval Magyar Ország almájáért esett verséjése Nyilván valo dolog.”[89] Azonban éppen ebből a közismertségből fakad, hogy legkevésbé történelmi jelentése van a műnek.

Gotthardt Frühsorge, aki a német keresztény bölcseleti drámákban (Christian Weises) vizsgálta a történelem szerepét mint a kortörténet megtestesítőjét,[90] megállapította, hogy ezekben a drámákban nem a történelem mulandó valósága a lényeges, hanem az, hogy a történelmi téma által bizonyítható a gondviselés (providencia), a szereplők tehát a providenciának kiszolgáltatott jellemek. Így a történelmi - bölcseleti - politikai jezsuita színpad is emblematikus színpaddá értelmeződik át.[91] A bölcselet által azonban a történelem elveszíti tradicionális példakaraktereit, a történelem allegorikus funkciója mint a képiség (Pictura) megjelenésének előmozdítója a dráma emblematikus apparátusában megmutatja a politikai valóságot, s nem marad más cél, mint a politikai cselekvés módszerének bemutatása. Ha például a testvérek, rokonok viszálykodásáról szóló darabokról lehántjuk a történelmi burkot, akkor két uralkodó harca marad egy területért. Ezekben a drámákban (Illei Salamonját kivéve) végül is mindkét fél erkölcsileg győztesként kerül ki a viszályból, azaz az is győz, aki valójában bukik (ezért lehet Friz darabját is itt vizsgálni, a testvérharcból csak így kerülhet ki Salamon is győztesen). A drámák a német fejedelemségek közötti vagy az osztrák-magyar kapcsolatok ismeretében végül is érthető politikai jelentést nyernek.

Kilián István a trónviszályokról szóló drámákat párhuzamba állítja az egyik exemplum-gyűjteményben található történettel: a király a halála előtt a szomszéd uralkodót megbízza, hogy a három királyfi közül válassza ki az új királyt. A szomszéd uralkodó a király halála után kiakasztja a holttestet egy fára, s azt mondja a fiúknak, hogy az lesz az új uralkodó, aki a legközelebb talál nyíllal az apjuk szívéhez. A két nagyobb fiú lő, el is találja mind a kettő a holttestet, a legkisebb fiú azonban nem hajlandó meggyalázni az édesapja tetemét – ő lett a király, mivel ő találta el leginkább az apja szívének tetsző magatartást.[92] Érthető, hogy a gyermeki szeretet és emberség diadalának bemutatása a cél - a XVIII. századi trónviszályokat bemutató drámákban azonban nem ezzel találkozunk, így a párhuzam némiképp erőltetett is talán. Itt mindkét fél bűnös, már önmagában azért is, mert a saját rokonára támad, gyötri a főhősöket a lelkiismeret-furdalás, megkérdőjelezik a harc célját, értelmét, de átengedni sem tudják a másiknak a teljes hatalmat, ezért mégis inkább a viszálykodás folytatása mellett döntenek. Ezekben a drámákban egyik főhős sem kiemelkedő egyéniség, gyarló emberekként mutatják be a darabok még Szent Lászlót és Salamont is.

A politikai cselekvés bemutatása sokszor nem az ellenfelek, hanem a segítők viselkedésében, jellemzésében érhető leginkább tetten, akár Bánk bánt emeljük ki a Konrád és Imre Estorázban, akár Vida és a remete jellemét a Salamon-drámákban. Végül is az ő taktikázásuk, segítségük révén kerül ki mind a két fél győztesen a viszályból, nélkülük viszont erkölcsileg vesztesként állnának előttünk a dráma főhősei (egyedül Illei Salamonjában nincs Zaboltsnak ilyen szerepe, ez a dráma Salamont egyértelműen vesztesként, Lászlót győztesként mutatja be). A mellékszereplők funkciója tehát átértelmeződik: nélkülük nem oldódhat fel a drámai konfliktus, tehát ugyanolyan fontosak a cselekmény szempontjából, mint a címszereplők. Viszont ők csak véletlenül lesznek az események közvetlen részesei, Vida véletlenül kerül László katonáinak fogságába, a remete véletlenül sétál arra, ahol Salamon öngyilkos akar lenni. A főszereplők életben maradása, lelki megszabadulása a véletlen szerencsén vagy isteni gondviselésen múlik. A politikai viszálykodások során tehát mindkét félnek ugyanannyi az esélye, hogy győztesen kerüljön ki, s vagy segíti az Isten, vagy megvonja tőle a gondviselést.

Az isteni Gondviselés és a Szerencse nagyon sajátos viszonyban van a drámákban.[93] Jó példa erre Friz Salamonja. A második kimenetelben, miután a bujkáló ex-királyt magára hagyták a barátai, leül egy kőszálra és elgondolkodik. Így kezdi a monológját: “E képpen, tudni illik, gondolsz a földiekkel Felséges Isten! Tapasztalom szép gondviselésed --- Gondviselő Isten --- Mit mondok? A vak szerentsét istenli e Világ! […] Vagy ami van az ég kereksége alatt, nem intéztetik szabot rend tartással, hanem főgg a szerencsétöl. Fél bolond azért, a ki Istent hiszen.”[94] Látszólag tehát Fortuna az Istentől független, vad szerencse, ami leginkább az emberek ellen irányul. A darabból azonban kiderül, hogy Salamonnak nem véletlenül kell bűnhődnie, a remete bebizonyítja neki, hogy a rámért büntetés jogos, hisz két nagyon súlyos bűnt is elkövetett.

Salamon nagyobb bűne, hogy nem fogadja el a felkent királyt, az ország ellen támad, magának akarja a trónt. Már a legelső jelenetben azt mondja: “Hadjátok föggöbe Magyar Országot, hogy mindenkor rettegje visza fordulásom, S ne szerezzen örömet szerentsétlen holtom Lászlonak, halálas versejö Társomnak.”[95] Aztán a második jeleneti monológjában így szól a kardjához: “Szebben virágzanál Lászlonak vérével, szerentsétlen fegyver!”[96] A Remete többször utal ennek a bűnnek a nagyságára, s inti Salamont, hogy ne a harag irányítsa. László azért lett király, mert az Isteni Gondviselés óvja a hazát, s László az alkalmas személy az ország megvédésére és irányítására. Ha tehát Salamon a trón ellen tör, s nem fogadja el Lászlót királynak, az isteni akarat ellen tör. “Es miképpen Lászlot a szentség fel emelte a királyi székre, ugy el vesztett Országod tegyen szente téged” – mondja.[97] Ha tehát Salamon a saját útját választja és nem vágyik elkalandozni róla, akkor nem marad ő sem jutalom nélkül. A korabeli viszonyokra lefordítva: ne lázadjatok az osztrák uralom ellen, a Gondviselés jóvoltából királyotok az osztrák császár!

Salamon másik bűne, hogy amikor viszont uralkodó volt, a jó tanácsokat nem fogadta meg, az udvaroncokat előnyben részesítette a valós támogatókkal szemben. Salamon és a remete hosszas diskurzust tart a királyi hatalomról és az udvari népről, a végkövetkeztetést szintén a remete mondja ki: “Az Udvar arra hailik, ami szája izen tud lenni Urának. Szavát ne hidgyétek, mert valamerre titeket az Uralkodás gyűlölséghez félelem, harag vagy szeretet vonszoly, hogy tessék, azt mind jovasollya.”[98] S míg Salamon ezekre az emberekre hallgatott, elküldte maga mellől az igazi tanácsadóját, a nevelőjét, aki az ő érdekében javasolta neki, hogy változtasson a politikáján. Vétkezett tehát az ország, a király és az igazi barátai ellen is. “A’ szerencse semmi olyast nem vetett ellenem, a mellyet te régen meg nem jővendőltél” – vonja le a következtetést Salamon a remetével való beszélgetés végén.[99] A Szerencse tehát csak azok mellett áll, akik tudnak és akarnak vele élni. Amikor Salamon panaszkodik, hogy a szerencse rossz tanácsot adott neki, a remete megkérdezi: “Mit panaszkodal a szerencse ellen? Nem néked Apourt adta a Kegyelmes Isten…” Tudni kell tehát élni a Szerencsével vagy a Gondviseléssel (szinonimaként használja a két fogalmat a szerző, mint az idézetből is kiderül). Így válik a dráma maga is emblémává, a Szerencse emblémájának bemutatójává. A Peter Daly által felállított embléma - típusok[100] továbbélése mellett tehát egy ötödik embléma-csoportot is fel lehet állítani: amikor már maga a drámaszöveg egy embléma leírása, a színház egésze, különösképp a színpad pedig ennek az emblémának a bemutatásához nyújt segédkezet, mintegy alárendelve a drámaszövegnek.

Kilián István szerint azért olyan közkedveltek a jezsuita színházban a trónért folyó küzdelmekről szóló drámák, mert egyfelől a királyokat, hercegeket, előkelő udvari embereket a társadalom művelt rétegére jellemző nyelven kellett megszólaltatni, másfelől ez a fentebb stílus az iskolában inkább otthonos volt, mint az alantasabb - azaz kényelmi szempontok is vezették a szerzőket, amikor nézőiket előkelő királyi udvarokba vezették el.[101] Ehhez hozzáfűzve annak is szerepet kellett játszani a témaválasztásban, hogy a nagyurak gyermekei játszották a főszerepeket, az ő szájukba pedig nem illett volna alantasabb szövegeket adni, mint ahogy nem lehetett rájuk alantasabb szerepeket osztani. Természetesen szerepet játszott valószínűleg az egész iskola diákságának társadalmi összetétele is, hiszen, mint azt Hets megjegyezte,[102] noha elég nagy számban képviseltették magukat a városi polgárok és falusi nemesek, kisnemesek gyermekei is a jezsuita iskolában, másfelől viszont nagyon sok főúr gyermeke tanult ezekben, akiket a későbbi politikai, papi vagy tudományos karrierre kellett felkészíteni[103] – ennek jó eszköze volt a trónviszályokról szóló dráma.

A magyar trónviszályokról szóló drámák csak egy évszázaddal később terjedtek el nálunk, mint a német fejedelemségekben a hasonló művek. Ennek egyfelől egy belső politikai oka lehet: a XVII. században, a három részre szakadt ország és a török hódoltság időszakában nem lett volna értelme arról játszani drámát, hogy az uralkodó a Gondviselés jóvoltából az, ami, s nem szabad ellene lázadni, hiszen akkor a török ellen sem lett volna szabad fellázadni. Másfelől ki kell emelni, hogy a töröktől kellő távolságban lévő németeknél inkább jelentett valós problémát a rokonok egymásnak esése a XVII. században, mint nálunk. Mihelyst azonban a törököket kiűzték, egyre nagyobb veszélyt jelenthetett, hogy esetleg a magyarok fellázadnak, mint azt meg is tette Wesselényi, Thököly, Rákóczi. A katolikus, elsősorban a jezsuita nevelésnek nagyon fontos részévé vált az uralkodóhoz való hűségre nevelés – ezek a drámák ezt a célt szolgálják. Másfelől pedig nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy a szereplő diákokat udvari emberekké, főurakká kellett nevelni, tehát az udvari életről, intrikákról, politikai célokról és a politikai szerencse forgandóságáról szóló munkák közvetlenül az oktatás-nevelés részét is képezhették.

1. Az egyik fél elhatározza, hogy véget vet a viszálynak, s végleg legyőzi az ellenfelét;

3. A másik fél felkészülve várja az elsőt, s így annak terve meghiúsul;

4. Győz a második fél, s mivel erkölcsileg megtisztul az első is, végül kibékülnek.

A sablonok alkalmazása különböző mértékű lehet, a Konrád és Imre Estorázban vagy a Salamonról szóló kéziratos drámában nagyjából kiegyenlítetten vannak meg, más darabokban (pl. Friznél és Illeinél) egyes sablonok kisebb hangsúlyt kapnak, illetve csak utalásszerűen vannak meg.

3. Udvari mulatság vagy politika? – Mátyás királlyá választásának példája

A Hunyadi család tagjai nagyon közkedveltek a XVII-XVIII. századi jezsuiták körében. A nagyszombati nyomdából több Mátyással foglalkozó munka is kikerült a XVIII. század elején,[104] s drámaszerzők körében is nagy volt a család népszerűsége nálunk és külföldön is a XVII. század második felétől.[105] Színre vitték Hunyadi János győzelmeit a török felett, Cillei ármánykodását a Hunyadi fivérek ellen, s Mátyás királlyá választásának regényes története is többször megragadta a drámaírók fantáziáját. Ez utóbbi téma feldolgozásai azért is nagyon érdekesek, mert ugyan a németeknél és a magyaroknál is ugyanúgy közkedvelt volt a téma, teljesen más színezetet kapott ott, mint nálunk. Két drámát érdemes kiemelni a különbségek bemutatására: Hunyadi Mátyás, a tsehek királyának veje című darabot Kolozsváron mutatták be 1702-ben,[106] s ugyanebben az évben Münchenben tartották a Matthias é Captivo Rex című előadást.[107]

A kolozsvári drámaprogram ékes példa arra, hogy mennyire egyszerre tudott a jezsuita színpad a nézők és a diákság színpada is lenni. A dráma-cselekmény elég sivár: Mátyás Pogyebrád György börtönében raboskodik, s a király leánya beleszeret az ifjú rabba. Van azonban egy főúr a cseh udvarban, Henricus, aki szeretné meggátolni a szerelmesek egymásra találását, mivel ő maga szeretné a királylányt feleségül venni, végül azonban Mátyást Magyarország királyává választja a magyar nemesség, s kiszabadulván a börtönből egymásra találnak a szerelmesek. Az előadás látványossága azonban sokat segíthetett ennek a szokványos történetnek az érdekessé tételében. Nagy szerepe volt ebben a kórusnak.

Az Elöliaro Beszedről olvashatjuk: “Midőn a’ Napnak világossága el-fogyatkozot vólna, sirattya Magyar-Ország, hogy az ő hármas hegye, a’ nagy Egi háborútól el-szagattatott, és meg-homályosodott légyen; a’ Providentiától (az az Isteni gondviseléstől) küldetik Hymenaeus, hogy a’ Napot a’ Hólddal rendben álittsa, a’ hármas hegyet öszve rakja, és megvilágosíttsa.” Speciális, ámde lenyűgöző barokk megoldás, ahogy a keresztény és antik mitológiai elemeket és az allegóriákat vegyíti, együtt használja a jezsuita színház! Egy sajátos hierarchia épül itt fel előttünk: az Isteni Gondviselés mindenek fölött áll, neki van alárendelve Hymenaeus, az antik mitológia házasság-istene. Hymenaeus irányítja a földi események történéseit, azaz a cseh udvar, ahol Mátyás raboskodik, neki van alárendelve. Magyarország allegóriája pedig az embereknek van alárendelve: ha Mátyás nem szabadul ki, ha nem veszi feleségül a cseh királylányt, Catharinát, azaz ha Hymenaeus terve meghiúsul, akkor Magyarország hármas hegye nem áll egybe újra, azaz az ország elpusztul.

A dráma további kórusai nem egy egységes történet köré csoportosulnak, mindegyik más-más allegóriákkal dolgozik, az egyedüli összekötő elem Hymenaeus vagy a szerelem jelenléte, mintha mind egy-egy kísérlet lenne Hymenaeus részéről feladata megvalósítására. Ezzel párhuzamosan folytatódik a földi szinten a történet. Az első rész utolsó jelenetében “Vitéz János Váradi Püspök a’ Mátyás Annyától küldetvén Prágába érkezik, hogy az ő [Mátyás] ki-szabadításában fáradgyon, mellynek neha örvendetes, neha szomorú jeleit vészi.” Ezután következik a kórus: Fortitudo (vitézség) Scylla és Charybdis között hányattatik, de nem sok eredményre jut, mert a Zelotipia (féltékenység) és a fösvénység mindig megakadályozza tervei megvalósításában. A földi és az allegória szintjén történő események tehát magyarázzák egymást – de nincs olyan szoros egymásra épülés az égi-földi cselekménysor között, mint a Keresztény Herculesben volt. Míg a Dobó-drámában a földi cselekmény értelmezte és visszaértelmezte folyton az allegóriák szintjén történő eseményeket, itt erről szó sincs: a kórusjelenetek feladata a drámarészlet impozáns képi megjelenítése – azaz magyarázza a drámarészletet. Inkább csak a kezdő kórusjelenet ad egy másfajta értelmezést a műnek, hiszen ez utal arra, hogy Mátyás és Catharina története nemcsak egy szokványos szerelmi történet, hanem az ország sorsa múlik rajta – a további jelenetekben azonban ez a motívum elsikkad. A dráma további részében nem jelenik meg többször Magyarország allegóriája, nem számít sem a napfogyatkozás, sem a hármas hegy, a lényeg, hogy két fiatal egymásra talált és összeházasodnak. Meglepő az is, hogy végül nem Hymenauesnak köszönhető Mátyás kiszabadulása, hiszen Catharina hiába könyörög az édesapjának, végül kívülről jön a megoldás: megválasztják Mátyást Magyarország királyának. Hymenaeus tehát inkább csak előkészített mindent, hogy a Gondviselés megsegítse Mátyást és Magyarországot, s innentől kezdve Hymenaeusnak csak az a feladata, hogy feldíszítse Juno templomát az esküvőre.

Michael Denis Tractatus de Arte Poetica című munkájából készült XVIII. századi kéziratban a szereplők megválasztásával kapcsolatban azt olvashatjuk, hogy a drámaszereplőknek mindig allegorikusnak kell lenniük, mivel a színház nem más, mint “actio humana”. Felhoz néhány példát is a könyv ennek bizonyítására, köztük Shakespeare Julius Caesarját is.[108] A drámaszereplők allegorikusak, az emberek allegóriái, s ezeknek az allegorikus szereplőknek a tetteit magyarázzák az allegóriák – a néző tehát többszörösen elvonatkoztat, többszörösen magára ismer. Így van ez a tragédiákban, Dobó, Zrínyi vagy Salamon alakjában – s így van ez egy olyan színmű esetében is, mint az 1702-es kolozsvári Mátyás dráma. A jezsuita dráma azonban sokszor “kilép” önmagából, azaz a befejezésben ahelyett, hogy a mű keretein belül lezárná a történetet, történik valami különös, a dráma aktualitásához köthető esemény. Különösképp teret enged ennek, ha allegorikus eseménnyel zárul a mű, mert szinte természetesen folyhat át az aktualitásba, a nézőnek nem engedve teret a váltásra. Azaz a drámai absztrakció a valós világgal egybefolyik hirtelen. Jó példa erre a Keresztény Hercules már idézett befejező jelenete: addig örvendeznek az istenek Hercules győzelmén, mígnem mintegy a jelenet betetőzéséül megjelenik a “pozsonyi tudománynak istenasszonya” és ajándékokat kezd osztogatni a diákok körében. Hasonlóval találjuk szembe magunkat az 1702-es Mátyás-darabban is, amelyet Bánffy Anna és Székely Ádám esküvője apropójából mutattak be: Hymenaeus Juno templomában a szerelmesek szívét gyújtogatja, a múzsák Junohoz imádkoznak a házasság sikeréért, Juno is előjön és sok szerencsét kíván – de nem Corvin Mátyásnak és Catharinának, hanem a Bánffy családnak és az új párnak, “mellyen a’ Musák örvendeznek”. Innentől tehát az allegória és valóság teljesen összemosódik! A valós pár ugyanúgy a dráma része lesz, mint Mátyás és Catharina, vagy az ő allegóriájukként a második felvonás végén megjelenő Ariadné és Theseus. Az ilyen megoldások legalább ugyanannyira lenyűgözhetik a mai olvasót (vagy nézőt!), mint a jezsuita díszlettervek vagy a barokk zeneiség a drámákban! Így válik Mátyás király egy XVIII. század eleji lakodalom részesévé ugyanúgy, mint ahogy a nézők a dráma részesévé, így válik a jezsuita iskolai színház a nézők színházává!

A jezsuita színház azonban ezzel együtt megmaradt a diákok színházának is! Mátyás alakja nemcsak az esküvő résztvevőinek allegóriája, hanem valós történelmi alak, a történetet komoly történelmi forrásokra lehet visszavezetni – az ifjú Mátyás király alakja az iskolai tananyag részét képezi még akkor is, ha esküvőn mutatták be a darabot! A Providencia szerepeltetése rámutat a dráma “iskolai” lényegére, amely tulajdonképpen megegyezik a rokoni viszályok mondandójával: mindannyiunk sorsa Isten kezében van.

A drámában van néhány különös jelenet, amely a nevelés szempontjából ugyanolyan jelentős, vagy még jelentősebb, mint a történelmi anyag elsajátítása a mű által. Az első rész harmadik jelenetében “Pogiebrág szokott pompával Királynak vállasztatik, a’ Nemesség, és Vitézlő rend külömb féle játékokat tsinál kedviért; tiszteket oszt; A’ Nemesség közzül, Henricusnak, Tseh-Országi Nemesség fejének leg-főebbik tiszt adatik.” A darabban ennek a jelenetnek semmiféle konkrét funkciója nincsen. Nem viszi előbbre a cselekményt, s a szereplők mindazt, ami ebben a jelenetben elhangozhatott, néhány utalással, jelzővel elintézhették volna. A harmadik rész harmadik jelenetében az udvari kapitány a leendő mennyegzőt készíti elő. Noha ez már szorosabb összefüggésben áll a dráma cselekményével, mégis elgondolkodtató, hogy miért hagyta benne ezt a részt a drámaíró, hiszen első ránézésre késleltetésre sem igazán érdemes a jelenet. Ugyanezt lehet elmondani a hatodik jelenetről, ahol Mátyás az egész jeleneten keresztül készülődik a magyarországi útra. Látszólag fölöslegesnek tűnő jelenetek ezek, a shakespearei színpadon nem állná meg a helyét – de az iskolában, ahol a jezsuita tanárok az életre is neveltek, akár a királyválasztás, akár egy esküvő vagy utazás előkészítése szintén “tananyag” volt, hiszen a felserdült fiatalemberek közül többnek utána közfunkciókat kellett betöltenie, részt kellett venni az udvari életben – azaz ezek az “előgyakorlatok” a későbbiekben nagyon is hasznos tudássá váltak! S itt megint csak a jezsuita drámaíró-rendező tanárok furfangja érhető tetten: ami a diákok számára gyakorlás, az a néző számára pompás mulatság lett!

Ugyanez év szeptemberében Münchenben is színre vitték Mátyás királlyá választásának történetét. Lázár Béla a drámaprogram alapján nem lehetett túl jó véleménnyel a drámáról, noha megjegyezte, hogy a szöveg ismeretében érdekes következtetéseket lehetne levonni a 180 szereplővel dolgozó műről. Így csak az allegorizálást, a táncot, zenét, pantomimet említi a dráma vélt előnyeiként, s megállapítja: “Hogy mi lehetett a darab moralis czélzata: az az előrajzból nem igen vehető ki. Igen valószínű, hogy Mátyást jeles erkölcseért éri e kiváló szerencse, s hogy erényének, kegyességének jutalma a királyi korona.”[109] A drámaprogram részletes átolvasása esetén azonban ennél sokkal több mindent is meg lehet állapítani a drámáról. A drámatéma tehát majdnem ugyanaz, mint a kolozsvári műben: Mátyás cseh fogságának története. Csak éppen míg Kolozsvárott Mátyás szabadulásáról szól a mű, ebben a darabban komoly politizálás és vér folyik!

A dráma ugyanúgy kórusos mű, mint a kolozsvári darab, s a drámaprogram végén Chor. Aulae címmel fel is vannak tüntetve az énekesek. A Prológusban itt is a Providentia Divina adja ki az utasításokat a Bizalomnak és a Vitézségnek, hogy győzzék le a Féltékenységet, Hitszegést, Dühöt, stb. Ezután az első részben Cillei Ulrik áskálódásának lehetünk szemtanúi, aki megpróbálja aláásni a két Hunyadi-testvér jóhírét és börtönbe juttatni őket. A rész végén a Chorus Exegeticusban Mátyás előre látja a jövő eseményeit – arról nem értesít a program, hogy az allegóriák jósolják-e meg neki ezt, az egy mondatos utasításból az sem derül ki, hogy milyen volt ennek a színpadi megvalósítása.

A második részben V. László végül halálra ítéli Hunyadi Lászlót, noha még Cillei fia, Romanus sem támogatja ezt. A nyolcadik jelenetben Lászlót kivégzik. A kilencedik, utolsó jelenetben Cillei Ulrik elnyeri a büntetését: addig levelezik a felvonás során Machumettel, míg a végén török fogságba esik. A Chorus Intercalaris a felvonás végén nagyon különleges: Hunyadi László hősi halálát Krisztus halálával állítja párhuzamba. A jelenet leírása nagyon szűkszavú ugyan, de meg kell jegyezni, hogy a magyarországi jezsuita drámákban nagyon ritkán jelenik csak meg Krisztus, s ha szerepel is néhány újszövetségi darabban, akkor sem egy vitéz halálával párhuzamba állítva! Hunyadi László története tehát Imitatio Christi, akárcsak Zrínyi tragédiája volt, csak míg ott a közvetlen megfeleltetés nem volt meg, itt egymást értelmezve, magyarázva jelenik meg a műben a vitéz és a megváltó halála.

A harmadik részben kiderülnek Cillei mesterkedései, előkerül ugyanis a törököknek írott egyik levele és a király kezébe jut. László ekkor már azonban halott, Mátyás Pogyebrád fogságában raboskodik. Az utolsó jelenet leírása arról tájékoztat, hogy Mátyás a főurak kérésére elfoglalja a trónt. Az epilógusról nem kapunk képet, csak ennyi áll a programon: “Musicorum & populi applautus.”

Ez a dráma sokkal összetettebb problematikájú, mint a kolozsvári. Azzal, hogy Lászlót Krisztussal állítja párhuzamba a második rész végén, az addigi teljes történés átértékelődik: V. László Poncius Pilátussal kerül párhuzamba, Cillei elárulja a barátját, tehát Júdás szerepe jut neki, Lászlónak pedig ártatlanul kell meghalnia a hazáért! A harmadik felvonás egy, az előző két résztől nem független, mégis különálló rész a dráma egészében: Mátyás királlyá választásának története. László halála után miért kellett még ezt a jelenetsort is színpadra állítani? Az első részben Mátyás és László szinte két testben egy ember, a “Hunyadiak”, akik hasonló értékekkel, hasonló mentalitással bírnak mind a ketten – így László krisztusi halála után a másik Hunyadi szabadulása és királlyá választása nem más, mint a jutalom elnyerése a vitézségért és bátorságért, az Istenbe vetett hitért. Az ifjú testvér hatalomhoz jutása a krisztusi párhuzamot folytatva Krisztus égi uralmát példázza, hisz Mátyás tulajdonképpen átveszi a bátyja szerepét. Csak így győzhet a Providentia Divina kérése szerint a Vitézség és Bizalom a Féltékenységgel, Hitszegéssel, Dühvel, stb. szemben! Így válik ugyanúgy tragico-comediává mind a két dráma, így válik ugyanannak a kifejezőjévé még akkor is, ha a kolozsvári darabban Mátyás királlyá választásának csak annyi jelentősége van, hogy ezáltal kiszabadulhat a börtönből és feleségül veheti Catharinát, míg a müncheni darabban a korona elnyerése a végső jutalom.

A jezsuita színpad a szerzők színpada is: óriási terük nyílt a drámaírás és rendezés során a kreativitásuknak és fantáziájuknak. A két Mátyás–dráma a példa arra, hogy ugyanazt a témát, ugyanúgy a Providentia bizonyítására hogyan tudták felhasználni fel teljesen eltérő módon, teljesen egyénien a szerzők az aktuális politikai vagy társadalmi helyzetnek megfelelően!

Cillei árulását és Hunyadi László halálának tragédiáját nálunk és külföldön is gyakran színpadra állították. A magyar feldolgozásokban Bonfini alapján László megöli Cilleit, ezért ítélik halálra. A Szörényi László által közölt latin nyelvű darabban például[110] László ugyan bűnös a gyilkosságban, de a hazája egyöntetűen felmenti bűnössége alól, az ármánykodó Garra által kiharcolt kivégzése tehát ugyanúgy párhuzamba állítható Krisztus halálával, mint az előző darab, hiszen V. László lelkiismeret-furdalása László halálra ítéléséért ugyanúgy Pilátust példázza, mint a müncheni darabban, s Szilágyi Erzsébet siralmas levele Mária fájdalmát idézi. László utolsó szavai: “Meghalok tehát, így parancsoltad, óh haza! Meghalok! És szívesen áldozom fel életemet!”[111] - szintén Krisztus halálával rokonítható. László, mint Krisztus allegóriája tehát érthetővé válik minden dráma esetében, éppen ezért lehetett olyan népszerű a téma a XVIII. században. A magyarok számára egyszerre volt a hazafivá nevelés és a keresztényi nevelés példája, így ezért lehetett közkedvelt, külföldön pedig vallási jelentése miatt válhatott gyakran játszott darabbá.

1. Egyes főuraknak nem tetszik, hogy egy fiatalember kiemelkedjen és feléjük kerüljön a hatalomban; (mint ahogy Annásnak és a többi zsidó főpapnak nem tetszik Krisztus tevékenysége)

2. Elérik, hogy a fiatalember börtönbe kerüljön; (30 ezüstöt fizetnek Júdásnak)

3. Ráveszik az uralkodót, hogy elítélje a fiatalembert, s noha az uralkodó nem ért egyet a döntéssel, végül enged a főurak nyomásának; (Krisztus Pilátus előtt)

6. Az uralkodónak lelkiismeret-furdalása van a történtek miatt; (Pilátus “mossa kezeit” - “Ez valóban Isten fia volt!” [Mt 27, 54.])

7. Az Isteni Gondviselés segítségével a fiatalember testvére uralkodó lesz, így a halála nem lesz az ármánykodások győzelme. (Krisztus feltámadása)

Már a Salamon-drámák esetében is ki kellett emelni, hogy nem minden darabban kap ugyanakkora hangsúlyt minden séma, vannak sémák, amelyek látszólag ki is maradnak – de utalásszerűen minden drámában benne van mindegyik séma. Azaz amikor Friz darabja ott kezdődik, hogy Salamon megszökik a börtönből, az nem jelenti azt, hogy Salamon elfogása, illetve László trón-nyerése kimaradna a darabból, hiszen a dráma során a “kimaradt” jelenetekről is beszámolnak a szereplők, illetve benne van az előzmény a nézők tudatában, tehát amikor elmennek megnézni a darabot, tudják, hogy mire számíthatnak. A drámaprogramok argumentuma azért is jelentős, mivel a “kimaradt” részletekről is hűségesen beszámolnak az olvasóknak. Tehát amikor a kolozsvári darabban csak Mátyás fogságáról és megszabadulásáról esik szó, az nem jelenti azt, hogy a drámatípusra jellemző sémák ne lennének benne a darabban!

B. K. Lewalski a tipológiai szimbolizmus vizsgálata során egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet: a megváltástörténet, a bibliai történetek és események nemcsak példát mutatnak nekünk, hanem a saját életünkben is megismétlődnek. A keresztény ember életet tehát beleépül a történelem egészén át működő ismétlődések és beteljesülések Istentől tervezett, hatalmas tipológiai mintáiba, s akinek az életében ugyanakkor ez az egész megtalálható.[112] A Hunyadi testvérek története Krisztus története, de a Hunyadi testvérek története a szerelő vagy néző diákok történetévé is válhat. A jezsuita dráma diák-dráma, az előadó diákok még a “történet elején” vannak, így a darab még inkább csak példaértékű: rajtuk áll, hogy Júdás vagy Krisztus útját választják (Pilátus útja nem választható, hiszen ő a kényszerek hatása alatt cselekszik). Hunyadi László és Mátyás nem választhatja meg a sorsát, de ha nem Istennek tetsző életet éltek volna, akkor a Gondviselés nem állt volna melléjük! Intő példa a dráma szereplőinek és nézőinek egyaránt!

III. Összegzés

A történelmi dráma tehát allegorikus dráma minden tekintetben, a drámatémák az eljövendő valóságról szólnak, melynek csak előképe egy-egy történelmi esemény.[113] Ha ebből indulunk ki, akkor a jezsuita drámatémák egyetemessége mellett a magyar vonatkozásoknak szinte egyáltalán nincs szerepük, hiszen Hunyadi László tragédiája ugyanazt a jelentést hordozza külföldön is, mint a magyar színpadon, Salamon példáján ugyanúgy okul a külföldi diák is, mint a hazai. Lényegtelen tehát, hogy egy évtizede vagy egy évezrede történt, amit a színen lát a diák, a lényeg a tartalmi mondanivaló, azaz a történelem elveszíteni látszik funkcióját (mint ahogy a shakespearei művekben látjuk, hiszen teljesen mindegy, hogy hol játszódik a Hamlet vagy a Julius Cesar).

A magyar történelmi dráma Magyarországon bemutatva azonban nemcsak a sablonok alkalmazása annak érdekében, hogy a diákok megérezzék a példák mögött rejlő Gondviselést, hogy átélhessék a hős felemelkedését és a rossz bukását – akarva-akaratlanul is magyarrá lesznek ezek a drámák a magyar színpadon. A játszó diákok nagy része nemesi család sarja, ahol a múlttal gyerekkorától szembesülhetett a falon lógó képek által, s ha az iskolában nem is mindig tanították a történelmet, a történelmi ismeret ilyen szinten minden diákban benne volt, s amikor felöltötték Szent István, Mátyás, Dobó, Zrínyi vagy Eszterházy jelmezét, akkor a saját családjuk ősi múltját is magukra öltötték, felvállalták kicsit.

A történelmi dráma ráadásul olyan hősöket mutat be, akik ezért a földért éltek, harcoltak, esetleg áldozták az életüket – ez, még ha sablonok alapján felépített művekről van is szó, meghatározó tulajdonság a játszó diák és a néző számára is. Utaltunk rá, hogy Zrínyi Magyarország jövőjéért aggódik halála előtti szónoklatában, László felvállaltan Magyarországért hal meg, Salamon Magyarország érdekében megbékél a sorsával. Amikor a diákok színpadra állítják a darabot, amikor a próbák során gyakorolják a felvállalt szerepet, a történelmi példa leginkább a haza iránti szeretet példájává válik. Amikor kimondja a diák a színpadon Hunyadi László képében, hogy a hazájáért ő szívesen áldozza az életét, akkor a történelem a diák számára jelenné alakul, hiszen a diák a jelenben él és mondja ki a döntő szavakat, még akkor is, ha a nézők számára ő nem ő, hanem Hunyadi László.

A jezsuita történeti oktatás kezdeteivel kapcsolatban legtöbbször két cím hangzik el: a Mensis Chronologicus és a Rudimenta. Érdemes belelapozni ezekbe a könyvekbe, s egy nagyon jelentős különbség azonnal szembetűnik: a Mensis Chronologicus, mint a címe is mutatja, kronológia, azaz a történelmi események nagyon rövid összefoglalója. A Rudimenta IV. részében is benne van ez a kronológia – csak éppen a kötet végén külön táblázatban. A tankönyv fő részét nem ez a kronológia adja, hanem kérdések és válaszok – de ezek a kérdések nem a történelmi folyamtokra kérdeznek rá! A magyarság eredetén és Szent István államalapításán túl csak példaként hoz fel egy-egy uralkodót, inkább a társadalom és az állam felépítése, a földrajzi adottságok, ünnepek stb. a kérdések tárgyai. A történelem tehát csak funkcionálisan szerepel a kérdések között – mint ahogy a drámákban is csak funkciójukban számítanak. Ma, a történelem és irodalom oktatása ismét csak kronológiává silányult vissza, a tanárok a rájuk nyomuló terhek alatt meg sem értik sokszor, hogy mit jelent egy-egy történelmi vagy irodalmi példa; hogy a lényeg nem az, hogy éppen 1552-ben vetette a sors a törököt Eger vára alá, hanem hogy a keresztény Dobó győzelmet aratott a pogány felett, vagy nem az számít, hogy Szent László mikor került trónra, hanem az, hogy hogyan és milyen áron.[114] Wagner a Rudimenta készítése során, a jezsuita pedagógusok a drámaírás során rájöttek erre. Műveik egyszerre európaiak és magyarok, egyszerre oktatóak és nevelők.

Felhasznált irodalom

Honlapok:

Felhasznált források

[1] Lázár Béla: Hazai tárgyú német iskoladrámák. – In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891. 733. p.

[2] Alszeghy Zsolt: Magyar tárgyú latin jezsuita-drámák. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1911. 99 - 114. p.

[3] Balassa Brunó: A történettanítás multja hazánkban: Neveléstörténeti forrástanulmány. - Pécs: Dunántúl Egyetemi Nyomdája, 1929.

[4] Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai 1561-1773. - Budapest: MTA könyvtára. - (A magyarországi iskolai színjátékok forrásai és irodalma = Fontes Ludorum scenicorum in scholis S.J. Hungariae) - I. Pars prima. - 1984. -505 p.; II. Pars secunda. - 1986. - 469 p.; III. Pars tertia. - 1988. - 331 p.; IV. Mutatók / Összeállította és szerkesztette H. Takács Marianna. - 1994. - 234 p. (továbbiakban: Staud: A magyarországi…)

[5] Kilián István: Iskolai színjátékaink témarendje: Reprezentatív jezsuita minta és teljes piarista felmérés alapján. - Akadémiai doktori értekezés, 1993. - 3, 521 p. - MTA kt. D. 16666. (Innentől: Kilián: Iskolai színjátékaink…)

[6] http://www. bayern.de/HDBG/ps/ps passp.htm

[7] Fináczy Ernő: A reneszánsz kori nevelés története. Egyetemes neveléstörténet III. Budapest: Könyvértékesítő Vállalat, 1986. – 243. p.

[8] Jó példa Kereskényi Ádám Ágostonnak megtérése című drámája, amely Neumayr hasonló témájú darabjának részleges fordítása. (Összehasonlításukat, a dráma részletes elemzését l.: Czibula Katalin: Egy XVIII. századi iskoladráma tanulságai. - In: Írók és művek a XVII-XVIII. században. Acta Iuvenum, 1984. 1. 101-130. p. és Színháztörténeti Szemle 18. 1985. 5 - 35. p.)

[9] A ferences drámákkal kapcsolatban Pintér Márta Zsuzsanna és Schmikli Norbert, a protestáns drámákkal kapcsolatban én magam végeztem hasonló kutatásokat az utóbbi néhány évben. (Pintér Márta Zsuzsanna: Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században. - Budapest, 1993. - 162 p. - (Irodalomtörténeti füzetek 132.); Schmikli Norbert: A csíksomlyói passiójátékok forrásvidéke. – In: PPKE Műhelytanulmányok / szerk. PPKE Műhely Szakkollégium bizottsága. – Budapest: [PPKE], 1999. – 9-32. p.; Nagy Júlia: Kollégiumi irodalom a XVIII. századi protestáns kollégiumokban. – OTDK dolgozat, 1999.)

[10] Williams, Arnold: A tipológia és a ciklikus drámák: Néhány kritérium. – In: A tipológiai szimbolizmus: Tanulmányok / Válogatta és szerkesztette Fabiny Tibor. – Szeged: [JATEPress], 1998. – (Ikonológia és Műértelmezés 4.). – 213. p.

[11] uo. 211. p.

[12] a felvonásközi emblémák, némajátékok, stb. szerepével más összefüggésben Jean-Marie Valentin is foglalkozott a német jezsuita drámák kapcsán. l.: Valentin, Jean-Marie: Le théâtre des Jésuites dans les pays de langue allemande (1554-1680): Salut des âmes et ordre des citčs. – Bern-Francfort / M. – Las Vegas: Peter Lang SA, 1978. – 314-321. p.

[13] a dráma és a díszlet viszonyáról Szilágyi András több nagyon fontos tanulmányt írt az utóbbi évtizedben, amelyek a további kutatások kiindulópontjai lehetnek. A Soproni Díszletkönyv és a drámák kapcsolatait már edig is kutatták, a Díszletkönyv megjelenése pedig biztos, hogy sokban előre fogja vinni a további kutatásokat. l.: Szilágyi András: "Halál és megdicsőülés": Változatok a barokk hősi ideál képi megjelenítésére. - In: Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. - Debrecen: Ethnica Alapítvány, 1993. - 125 - 137. p.; Szilágyi András: A jezsuita színjáték képi forrásai. - In: Iskoladráma és folklór / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 95 - 111. p.; Bardi Terézia; Knapp Éva; Kilián István: The Sopron Collection of Jesuit Stage Designs /Preface by Marcello Fagiolo; Studies by Éva Knapp & István Kilián; Iconography by Terézia Bardi. – [h.n.]: Enciklopédia Publishing House, 1999. 291 p.; Staud Géza: ’Les Décors du théâtre des Jesuites ŕ Sopron (Hongrie) avec le répertoire des pičces jouées, 1638-1773. - In: Archivum Historicum Societatis Iesu (Rome), 46 (1977.), 277-298. p. ; stb. A német történeti díszletekről l.: Meier, Hans Jacob: Chodowiecki und das Darsellungsproblem des heroischen in der deutchen Dramenillustration des 18. Jahrhunderts. – In: Barokk színház, barokk dráma / szerk. Pintér Márta Zsuzsanna. – Budapest: Ethnika, 1997. – 190-197. p.

[14] Gombrich, Ernst: Icones Symbolicae. A szimbolikus kifejezés filozófiái és ezek hatása a művészetre. – In: Az ikonológia elmélete / szerk. Pál József. – Szeged: [JATEPress], 1997. - (Ikonológia és Műértelmezés 1.). – 41-42. p.

[15] Wagner, R. P. Francisci, ’e Soc. JESU: Mensis Chronologicus Seu Universa Chronologia Lectionibus, nuncduabus supra triquinta, perspicua facilíque methodo comprehensa. - Editio secundo. – Zagrabiae: Typis Joannis Bartholomaei Pallas, Anno M. DCC.XXV. (továbbiakban: Wagner: Mensis…)

[16] Balassa Brunó: A történettanítás multja hazánkban: Neveléstörténeti forrástanulmány. - Pécs: Dunántúl Egyetemi Nyomdája, 1929. – 84. p.

[17] Wagner, F.: Instructio privata sive typus cursus annui pro sex humanioribus classibus. Tyrnaviae, 1735. (továbbiakban: Typus)

[18] Kilián: Iskolai színjátékaink… – 58. p.

[19] Szarota, Elida Maria: Gesichte, politik und Gesellschaft im Drama des 17. Jahrhunderts. - Bern- München: Francke Verlag, 1976. – 11-18. p. (A Julian Apostatát vizsgálta, a Mauritius- drámákat és egy Nagy Károlyról szóló művet ebből a szempontból.)

[20] Sturm, Albert: Theatergeschichte Oberösterreichs im 16. und 17. Jahrhundert. - Wien: H. Böhlau, 1964. - 200 p. - (Theatergeschichte Österreichs I. 1.); Fuhrich, Fritz: Theatergeschichte Oberösterreichs im 18. Jahrhundert. - Wien: H. Böhlau, 1968. - 366 p. - (Theatergeschichte Österreichs I. 2.); Adel, Kurt: Das jesuitendrama in Österreich. - Wien: Bergland-Verlag, 1957. - 108 p.; Adel, Kurt: Das Wiener Jesuitentheater und die europäische Barockdramatik. - Wien: Österreichischer Bundesverlag für Unterricht, Wissenschaft und Kunst, 1960. - 192 p.; Hopp Lajos: Bécs, Buda felszabadítása a lengyel iskoladrámákban. - In: Iskoladráma és folklór: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 67 - 79. p.; ill. Interneten: www.uni-marburg.de/ ~bauers

[21] Valentin, Jean-Marie: Le théâtre des Jésuites dans les pays de langue allemande: Répertoire chronologique des pieces représentées et des documents conservées (1555-1773) / Jean-Marie Valentin. - Stuttgart: Anton Hiersemann Verlag, 1983. – 2 vols. (Innentől: Valentin: Le théâtre…)

[22] Szarota, Elida Maria: Das jesuitendrama im deutschen Sprachgebiet: Eine periochen-edition: Texte und Kommentare. - München: Wilhelm Fink Verlag, 1979. - (Vita Humana und Transzendenz). – 3 vols.; Kuckhoff, Joseph: Das Spiel vom heiligen Stephan: Ein Schuldrama aus dem Jahre 1627: Eingeleitet und ins Deutsche übertragen. - In: Ungarische Jahrbücher, 1940. - p. 267-330. p.

[23] Staud: A magyarországi… I. 242. p.; Valentin: Le théâtre… I. 14. p.

[24] Staud: A magyarországi… III. 214. p.; uo. I. 83. p. ; uo. III. 20. p.

[25] Staud: A magyarországi… I. 376. p.; 95.; 110. p.; uo. II. 150. p.

[26] Valentin: Le théâtre… I. 255. p.; 365. p.; 380. p.; 455. p.

[27] Kilián: Iskolai színjátékaink… – 66. p.; illetve 112. p.

[28] Kilián István megállapítása. l.: Kilián: Iskolai színjátékaink…. – 36-38. p.

[29] Balassa Brunó: A történettanítás multja hazánkban: Neveléstörténeti forrástanulmány. - Pécs: Dunántúl Egyetemi Nyomdája, 1929. 91-92. p.

[30] Juharos Ferenc: A magyarországi jezsuita iskoladrámák története. - Szeged, 1933. - 141 p. - (Értekezések a m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetéből 8.)

[31] Alszeghy Zsoltné - Berecz Ágbes - Czibula Katalin - Keresztes Attila - Kiss Katalin - Knapp Éva - Varga Imre: Jezsuita iskoladrámák I-II. - Budapest: Argumentum, 1992. - (Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század). - I. Ismert szerzők / sajtó alá rendezte Alszeghy Zsoltné, Czibula Katalin, Varga Imre. - 990 p. -II. Ismeretlen szerzők: Programok, színlapok / sajtó alá rendezte Alszeghy Zsoltné, Berecz Ágnes, Czibula Katalin, Keresztes Attila, Kiss Katalin, Knapp Éva, Varga Imre; Szerk. Varga Imre. - 1104 p. (továbbiakban: Jezsuita iskoladrámák)

[32] Valentin, Jean-Marie: Le théâtre des Jésuites dans les pays de langue allemande (1554-1680): Salut des âmes et ordre des citčs. – Bern-Francfort / M. – Las Vegas: Peter Lang SA, 1978. . – 337-340. p.

[33] Alszeghy zsolt: A magyar Bebecus dráma. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1910. 233 - 235. p.

[34] Propp, V. J.: A mese morfológiája. – 2. javított kiadás. – Budapest: Osiris-Századvég, 1995. – (Osiris Könyvtár). – 123-139. p.

[35] Szarota, Elida Maria: Das Jesuitendrama und die Manipulation des Publikums. – In: Gesichte, politik und Gesellschaft im Drama des 17. Jahrhunderts / Elida Maria Szarota. - Bern- München: Francke Verlag, 1976. – 115-126. p.

[36] Szörényi László: A barokk ideál a XVII. századi olasz, magyar és közép-kelet-európai latin jezsuita eposzokban. – In: Hunok és jezsuiták / Szörényi László. – [h. n.]: AmfipressZ, 1993. – 35. p.

[37] Szarota, Elida Maria: Das Jesuitendrama und die Manipulation des Publikums. – In: Gesichte, politik und Gesellschaft im Drama des 17. Jahrhunderts / Elida Maria Szarota. - Bern- München: Francke Verlag, 1976. – 18. p.

[38] a dráma forrása: Istvánffy Miklós: Regni Hungarici Historia, Post obitum gloriossimi Matthiae Corvini Regis XXXIV. Quo Apostolicum hoc Regnum Turcarum potissimum armis barbare invasum, Libris XXXIV. Coloniae Agrippinae Apud Ioannem Wilhelmum Frissem Bibliopolam. Anno M.DC. LXXXV.101-117. p.

[39] Grittusról is viszonylag kevés dráma maradt ránk, 1645-ben Nagyváradon, illetve 1744-ben Budán volt az előadás főhőse. l. Staud: A magyarországi… I. 319. P.; III. 79. p. Németországban többször mutattak be Grittus-drámát, teljes drámaprogramot közöl: Szarota, Elida Maria: Das jesuitendrama im deutschen Sprachgebiet: Eine peripchen-edition: Texte und Kommentare / Elida Maria Szarota. - München: Wilhelm Fink Verlag, 1979- . - (Vita Humana und Transzencenz). – III. 779-785. p. A drámát Lázár Béla ismertette (l. Lázár Béla: Hazai tárgyú német iskoladrámák. – In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891. 734. p.;), ami egy kis kiegészítésre szorul.

[40] Jablonkay Gábor: Az iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban. - A kalocsai Jézus - Társasági érseki gimnázium értesítője: 1926/27. – 4-7. p.

[41] Gombrich, Ernst: Icones Symbolicae. A szimbolikus kifejezés filozófiái és ezek hatása a művészetre. – In: Az ikonológia elmélete / szerk. Pál József. – Szeged: [JATEPress], 1997. - (Ikonológia és Műértelmezés 1.). – 72. p.

[42] A drámaprogram közölve: Jezsuita iskoladrámák. II. 1079-1087. p. (a fejezet idézetei innen származnak, a továbbiakban külön nem jelölöm) A drámáról l.: Kilián István: Törökverő magyarok az iskoladrámában. - In: Az Egri Múzeum Évkönyve XI-XII. 1973 - 74. - Eger, 1974. – 178-179. p.

[43] Ripa Iconologiájában a Béke számos leírását közli. Ebben a drámában a cselekmény alapján valószínűleg Augustus érméhez hasonlóan ábrázolták: “Nő, aki baljában gyümölcsökkel, virágokkal és levelekkel teli bőségszarut tart olajággal, jobbjában pedig fáklyát, amellyel nagy rakás fegyvernek gyújt alája. A bőségszaru a bőséget, a béke anyját és leányát jelenti. Nincs ugyanis éhínség háború nélkül, sem az élelem bősége a béke bősége nélkül, amiként a zsoltár mondja: Legyen békesség falaidon kívül, legyen bőség palotáidban. Az olajág a haraguvó lelkek lecsillapítását jelenti… A fáklya pedig, amellyel meggyújtja a fegyverek halmát, a népek közötti általános és kölcsönös szeretetet jelképezi.” In: Ripa, Cesare: Iconologia, azaz különféle képek leírása, amelyeket az antikvitásból feltalált vagy tulajdon leleményével megalkotott és magyarázatokkal ellátott a perugiai Cesare Ripa Szent Mór és Lázár lovagja. – Budapest: Balassi, 1997. – 449. p. (továbbiakban: Ripa: Iconologia)

[44] a művet részletesen ismerteti: Turóczi-Trostler József: Keresztény Hercules: Ismeretlen fejezet az európai és magyar irodalom történetéből. – In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1935. 20-33. p.; 1664-ben pedig Faber Jacobusnak került ki a nagyszombati nyomdából a munkája, melynek címe: Herculis Christiani seu S. Franc. Xaverii S. J. Indiarum Apostoli ac Thaumaturgi labores duodecim. l: Zellinger, Aloysius: Pantheon Tyrnaviense: Bibliographicam continens recensionem operum typis Tyrnaviensibus aa. 1578-1930. editiorum, iconibus nonnullis illustratum / Congessit Aloysius Zellinger suae sanctitatis summi pontificis praelatus domesticus-canonicus, tit. Abbas beatae Mariae Virginis in campo, vadiaconus et parochus civit. Tyrnav. - Tyrnaviae: Typus Soc. S. Adalberti, 1937. – 12. p. (továbbiakban: Zellinger)

[45] Wagner: Mensis…Lectio XXXI. 296. p.

[46] Ripa Iconológiájában pl. a Tehetség címszónál szól Herculesről: “Az egyiptomiak és a görögök a tehetségnek és az értelem erejének hieroglifájaként Herculest festették le egyik kezében íjjal, a másikban hármas hegyű nyíllal. Így mutattak rá, hogy az ember tehetségének erejével és élességével kutatja ki az ég, a föld és az alvilág dolgait vagy másként a természeti, isteni és matematikai dolgokat…” . In: Ripa: Iconologia 279. p.

[47] Téglásy Imre: Hercules Hungaricus (Egy Sambucus-embléma előtörténete és utóélete). – In: A reneszánsz szimbolizmus: Tanulmányok / szerk. Fabiny Zibor, Pál József, Szőnyi György Endre. – Szeged: JATEPress, 1998. – (Ikonológia és műértelmezés 2.). – 137-143. p.

[48] A Rudimenta IV. könyvének első kérdésében is az szerepel, hogy Attila ősi földje Ázsia területén “Scythia”. l.: Wagner: Rudimenta IV. 77. p.

[49] forrás: OSZK FM 2. 3040. Címe: Filius viva imago Paternae Pietatis, et Gloriae. Tyrnaviae, 1688. [8 p.] RMK II. 1638 b.

[50] Daly, Peter: Shakespeare and the Emblem: The Use of Evidence and Analogy in Establishing Iconographic and Emblematic Effects in the Plays. – In: Shakespeare and the Emblem / ed. Fabiny Tibor. – Szeged: JATE, 1984. – 123-125. p.

[51] Ripa szerint az Állhatatosság jele a bot (“A bot a népi mondáshoz igazodik: Ritkán esik el, aki jól megkapaszkodik.” 122. p.); a Lélek és a test erejének attribútuma a sisak, kard, lándzsa és a pajzs, amin oroszlánfej és egy buzogány látható. (Ripa: Iconologia. – 122. és 214. p.)

[52] Kováts Gyula (ford.): A Schola Ludus (az iskola mint játékszín) előszava. - In: Comenius Sárospatakon: Comenius Sárospatakon írt műveiből /Összeáll. Kovács Endre. - Budapest, 1962. - 342. p

[53] Nagy Júlia: XVII-XVIII. századi református iskoladrámáink szerepe a nevelésben és oktatásban. – (a Magyar Pedagógia szerkesztőségébe beküldött tanulmány); ill. uő.: Protestáns iskoladrámáink szerepe a nevelésben és oktatásban (Comenius Schola Ludusától 1800-ig). – OTDK dolgozat, 1999.

[54] Kilián István: Törökverő magyarok az iskoladrámában. - In: Az Egri Múzeum Évkönyve XI-XII. 1973 - 74. - Eger, 1974. – 173. p.

[55] Kilián István akadémiai doktori értekezésében több ilyen példát is idéz a Historia Domusokból, pl. a sárospataki iskoláról l.: Kilián: Iskolai színjátékaink… – 96. p.

[56] Hets J. Aurélián O. S. B.: A jezsuiták iskolái Magyarországon a 18. század közepén. - Pannonhalma, Budapest: Korda, 1938. - (Publicationes ad historiam S. I. in Hungaria illustrandam. Lucubrationes; 5.). – 73. p.

[57] Ratio Studiorum, 1599. Regulae Professoris Rhetoricae. 19. §. Privatae scenae.

[58] Gerencsér István: Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez. - Budapest, 1909. – 28-33. p.

[59] Fináczy Ernő: A reneszánsz kori nevelés története. – Budapest: Könyvértékesítő Vállalat, 1986.- (Egyetemes Neveléstörténet III.)- VI. rész: A Jézus Társaság. – 266-267. p.

[60] Ellentmondásba is kerül többször magával, amikor egyfelől megállapítja, hogy “…a jezsuitáknál az iskolai színpad elsősorban oktatási és nevelési célokat szolgált. A közönség, a szülők és a tanulók, a protokolláris vendégek szórakoztatása harmadrangú kérdés volt”; másfelől viszont lépten-nyomon arról ír, hogy hogyan hatott a nézőkre a dráma, milyen színpadtechnikai megoldásokat használtak, mennyire keresték a mecénások kedvét, stb. Érdemes lenne egyszer végignézni Staud adatait azt kutatva, mennyire volt általános a székesfehérvári példa, ahol csak a tentamen, az examen és a certamen voltak nyilvános produkciók! (idézetet l. : Kilián: Iskolai színjátékaink… – 117. p.)

[61] Alszeghy Zsolt: Magyar tárgyú latin jezsuita-drámák. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1911. 114. p.

[62] Kováts Gyula (ford.): A Schola Ludus (az iskola mint játékszín) előszava. - In: Comenius Sárospatakon: Comenius Sárospatakon írt műveiből /Összeáll. Kovács Endre. - Budapest, 1962. - 336. p.

[63] Nagy Júlia: A Schola Ludus és a magyarországi református iskolai színjátékok. - In: Comenius és a Sárospataki iskola / Szerk. Ködöböcz József, Földy Ferenc, Csorba Csaba. - Sárospatak, Magyar Comenius Társaság, 1997. - 75-82. p. - (Bibliotheca Comeniana VI.)

[64] A magyar és latin drámaszöveg közölve: Jezsuita iskoladrámák I. 212-248. p. (a drámából való idézeteket ebből a forrásból vettem, külön nem jelölöm) A drámáról l.: Kilián István: Törökverő magyarok az iskoladrámában. - In: Az Egri Múzeum Évkönyve XI-XII. 1973 - 74. - Eger, 1974. – 176-177. p.

[65] A történelmi hitelesség nem követelmény a jezsuita drámában, noha a forrásokra illik hivatkozni. Du Cygne csak minimális változtatásokat javasol még, majd Le Jay, Jouvancy már azt hirdeti, hogy a valóságnál fontosabb a valószerűség, végül Masen szerint a valóságszerűség az elsődleges, a tények mögötti valóság parabolisztikus megjelenítése. l. Valentin, Jean-Marie: Le théâtre des Jésuites dans les pays de langue allemande (1554-1680): Salut des âmes et ordre des citčs. – Bern-Francfort / M. – Las Vegas: Peter Lang SA, 1978. – 340. p.

[66] Csak jelzem: a Szigeti Veszedelem Zrínyije nem engedi, hogy a fia a várban maradjon, életét áldozza egy vesztes csatáért. Az ötödik ének végén György könyörög az apjának, hogy hadd maradjon a várban, de Zrínyi Miklós megtiltja, s éppen ellenkezőleg reagál a kérésre, mint a drámabeli hős: “Nem mienk a lélek, hanem az Istené,| Te fogsz-é kedvedre sáfárkodni véle?| Tarts meg, fiam, magadat nagyobb szükségre,| S szegény romlott hazánknak jobb üdejére.” (Zrínyi Miklós: Szigeti Veszedelem. Ötödik Ének. 95. Strófa)

[67] Ratio Studiorum. 1599. Regulae Professoris Rhetoricae. 17. Publica declamatio.; 20. Privata declamatio.

[68] A Rudimenta V. könyve foglalkozik az egyes országok földrajzi adottságaival, noha a IV. részben is vannak rá utalások. L.: Wagner, R. P. Francisci, ’e Soc. JESU: Rudimenta Historica, Sive Brevis, facilisque Methodus Juventutem Orthodoxam notitia historica imbuendi, Pro Gymnasiis Societatis Jesu. (innentől Wagner: Rudimenta) – Opusculum Quartum, De Regnis, aliisque Orbis Provinciis. Cum Privilegio Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis. Anno MDCCLXI. 108-111. p.; Opusculum Quintum de Regis, aliisque Orbis Provinciis. Cum Privilegio Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis MDCCLXVIII.

[69] Wagner, R. P. Francisci, ’e Soc. JESU: Mensis Chronologicus Seu Universa Chronologia Lectionibus, nuncduabus supra triquinta, perspicua facilíque methodo comprehensa. - Editio secundo. – Zagrabiae: Typis Joannis Bartholomaei Pallas, Anno M. DCC.XXV. Pars Prima. 287-289. p.

[70] Wagner: Rudimenta IV. 77. p.

[71] Wagner: Rudimenta IV. 81. p.

[72] Staud: A magyarországi… II. 27. p. (Győr, 1738.)

[73] Wagner: Rudimenta IV. 83. p.

[74] Wagner: Rudimenta IV. 86. p.

[75] Alszeghy Zsolt: Magyar tárgyú latin jezsuita-drámák. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1911. 114. p.

[76] az első Dobó-drámát Egerben mutatták be 1700-ban!

[77] Istvánffy Miklós: Regni Hungarici Historia, Post obitum gloriossimi Matthiae Corvini Regis XXXIV. Quo Apostolicum hoc Regnum Turcarum potissimum armis barbare invasum, Libris XXXIV. Coloniae Agrippinae Apud Ioannem Wilhelmum Frissem Bibliopolam. Anno M.DC. LXXXV. Eger vár ostromával a XVIII. fejezetben, a 219-220. oldalon foglalkozik a szerző. Feltűnő, hogy a Dobó-drámában Mecskeyn kívül alig akad olyan hős, akit Itsvánffy felsorolt volna (Milites singulis stationibus attributi: 220. p.). A szigetvári ostrommal a XIX. fejezetben foglalkozik Istvánffy (311-317. p.), amelyben Zrínyi nagyszerű szónoklatát is idézi az ütközet előtt (s korábban egy másik szónoklatot is, amelyet 1556-ban mondott Zrínyi, l. 240. p.), nagy valószínűséggel ez mindenképpen hatott Frizre és a többi Zrínyi-dráma írójára.

[78] A Dávid és Góliát –drámát Kindermann ismerteti, l.: Kindermann, Heinz: Das Theater der Renaissance. - Saltzburg: Otto Müller, 1959. - (Theatergeschichte Europas, 2.). – 330. p.

[79] A programot l.: Győri PPK Str. Hung. G. XXIII. 2. 11. Coll. 68. (1772-es dráma) Ezúton is köszönöm Schmikli Norbertnek, hogy győri és kolozsvári gyűjtéseivel segítette e dolgozat elkészültét.

[80] Valentin, Jean-Marie: Le théâtre des Jésuites dans les pays de langue allemande (1554-1680): Salut des âmes et ordre des citčs. – Bern-Francfort / M. – Las Vegas: Peter Lang SA, 1978. – 259. p.

[81] Bayer József ismertette az Imre és konrád Estorázról szóló darabot. l.: Bayer József: A magyar drámairodalom története: A legrégebbi nyomokon 1867-ig. - Budapest, 1897. – II. 401-404. p.

[82] két testvérpár trónviszálya ragadta meg a német drámaszerzőket: 1751-ben Augsburgban, 1756-ban Innsbruckban Imre történetét dolgozták fel, 1771-ben Landshutban, 1773-ben Ratisbonnban pedig András és Béla viszályáról szólt az előadás. (l. Valentin: Le théâtre…II. 787., 838., 939., 950. p.

[83] Jezsuita iskoladrámák I. 299-324. p.

[84] Jezsuita iskoladrámák I. 249-292. p.

[85] Jezsuita iskoladrámák II. 191-228. p.

[86] Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története 1600-ig. – Budapest: Akadémiai, 1964. – 30-32. p.

[87] Wagner: Mensis… 290. p.

[88] Wagner a Mensis Chronologicusban a következő szerzőket ajánlja további tanulmányozásra a magyar történelemmel kapcsolatban: A. Bonfini, Istvánffy M., J. Sambucus, Oláh M., Ph. Callimachus, Túróczy J., stb. l.: Wagner: Mensis… 298. p.

[89] Jezsuita iskoladrámák I. 252. p.

[90] Frühsorge, Gotthart: “Historie” und “Schulplatz”: Thesen zum Verständnis von “Historie” als Zeitgeschichte in den politischen Dramen Christian Weises. - In: Deutsche Barockliteratur und Europäische Kultur: Zweites jahrastreffen des internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur in der herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, 28 bis 31. August 1976 / ed. Martin Bircher and Eberhard Mannack. - Hamburg: Dr Ernst Hauswedell & Co., 1977. - (Dokumente des Internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur, 3.). – 254-255. p.

[91] Gondoljunk csak arra, hogy az osztrák színpadon 1701-ben, Rákóczi árulásakor Judás Makkabeusról játszottak drámát. A párhuzam, a piltikai cselekvés és a dráma közti szimbolikus kapcsolat egyértelmű! l.: Adel, Kurt: Das Wiener Jesuitentheater und die europäische Barockdramatik. - Wien: Österreichischer Bundesverlag für Unterricht, Wissenschaft und Kunst, 1960. –103. p.

[92] Kilián: Iskolai színjátékaink…. – 432-433. p. (A történet az európai népmese-kincsnek is része különböző formában, a legkisebb fiú vagy lány kiemelkedő morális és erkölcsi tulajdonságaival számos mesében győzi le a testvéreit.)

[93] A XVI. században a teológusok még támadták Fortuna meglétét, a “szerencse” szerintük nem más, mint a Gondviselés, mivel mindent Isten irányít, de az irodalomtól akkor sem lehetett távol tartani az antik istennőt. A XVII. század elejétől az emblémák között szerepel Fortuna is (l. Ripa: Iconologia 214-217. p.), s – mint a jezsuita drámák is bizonyítják – a XVIII. században a Gondviseléssel hol párhuzamosan, hol szemben vele szerepel az irodalmi művekben. (erről a témáról l.: Szőnyi György Endre: Vizuális elemek Shakespeaer művészetében: A “képvadászattól” az ikonológiáig. – In: A reneszánsz szimbolizmus: Tanulmányok / szerk. Fabiny Zibor, Pál József, Szőnyi György Endre. – Szeged: JATEPress, 1998. – (Ikonológia és műértelmezés 2.). –73-76. p.

[94] Jezsuita iskoladrámák I. 255-256. p.

[95] Jezsuita iskoladrámák I. 255. p.

[96] Jezsuita iskoladrámák I. 256. p.

[97] Jezsuita iskoladrámák I. 265. p.

[98] Jezsuita iskoladrámák I. 263. p.

[99] Jezsuita iskoladrámák I. 266. p.

[100] Daly, Peter: Shakespeare and the Emblem: The Use of Evidence and Analogy in Establishing Iconographic and Emblematic Effects in the Plays. – In: Shakespeare and the Emblem / ed. Fabiny Tibor. – Szeged: JATE, 1984. – 123-125. p.

[101] Kilián: Iskolai színjátékaink…. – 432. p.

[102] Hets J. Aurélián O. S. B.: A jezsuiták iskolái Magyarországon a 18. század közepén. - Pannonhalma, Budapest: Korda, 1938. - (Publicationes ad historiam S. I. in Hungaria illustrandam. Lucubrationes; 5.). – 20. p.

[103] Gruber Miklós a jezsuita rend oktatásásról szólva megjegyezte, hogy “A 17. és 18. század valamennyi nagy magyar államférfija, hadvezére, szellemi és közéleti kiválósága diákkorában kongregista volt” – azaz a jelölt korszak minden nagy alakja jezsuita iskolában tanult. l.: Gruber Miklós: A jezsuita rend és hazánk. - In: Magyar kultúra. 1941. 1. 112. p.

[104] pl. Földváry, Michaele: Idea principum in sapientia coronata Mathiae Corvini, regis Hungariae XXXIV. Tyrnaviae, 1713.; Epistolae Mathiae Corvini regis Hungariae ad pontif. Imper. Reges, princ. Alisque viros illustres datae. Tyrnaviae, 1745.stb. l. még Zellinger!; illetve: Mészáros István: A tankönyvkiadás története Magyarországon. - Budapest-Dabas: Tankönyvkiadó - Dabasi Nyomda, 1989. – 37-46. p.

[105] A német területeken Hunyadi Jánosról 1687-ben tartottak Ratisbonnban előadás. A Hunyadi testvérek elleni ármánykodásról 1699-ben V. László címmel, majd 1706-ben Ulricus comes de Cilli címmel szintén Ratisbonnban tartottak előadást, de 1689-ben Hildesheimben és 1732-ben Dillingenben is bemutatták a Hunyadi testvérek tragédiáját. 1697-ben Münchenben két alkalommal is színrevitték László tragédiáját. Mátyásról 1609-ben játszottak először a német jezsuiták Linzben, 1702-ben utoljára Münchenben, összesen 7 alkalommal, a téma általában Mátyás királlyá választása volt. l.: Valentin: Le Théatre… I. 365., 366., 375., 379., 380., 431., 432., 439., 445., 463., 482. p.; II. 635. p.; Sturm, Albert: Theatergeschichte Oberösterreichs im 16. und 17. Jahrhundert. - Wien: H. Böhlau, 1964. - (Theatergeschichte Österreichs I. 1.). – 167-168. p.

[106] Megjelent: Jezsuita iskoladrámák II. 953-960. p. A programból vett idézetek innen származnak, a továbbiakban külön nem jelölöm. A drámát ismertette: Pintér Márta Zsuzsanna: Mikes a kolozsvári jezsuita kollégiumban. – In: Irodalom, történelem, folklór. – Debrecen, 1992. – 43-44. p. (Pogyebrád lányát Mikes Kelemen játszotta.) 1772-ben is tartottak Kolozsvárott egy Matthias Corvinus című előadást hasonló témában, amelyben szintén a cseh király lányának és Mátyásnak az egymásra találását örökítették meg, a jellemek kialakítása azonban teljesen eltér az 1702-es darabtól. (l.: Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár MS 354. ff 119r-125v. p. Schmikli Norbert gyűjtése.)

[107] Kiadta: Szarota, Elida Maria: Das jesuitendrama im deutschen Sprachgebiet: Eine periochen-edition: Texte und Kommentare. - München: Wilhelm Fink Verlag, 1979. - (Vita Humana und Transzendenz). – 3. vols. 1887-1897. p. A programból vett idézetek innen származnak, a továbbiakban külön nem jelölöm.

[108] Denis, P. M., S. J.: Tractatus de Arte Poetica. – OSZK Quart. Lat. 3285. – 62 b-63 a. p.

[109] Lázár Béla: Hazai tárgyú német iskoladrámák. – In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891. 733-734. p.

[110] Szörényi László: Ismeretlen jezsuita latin tragédia Hunyadi Lászlóról: Bessenyei György tragédiájának forrása. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1989. 683 - 705. p.; uő.: Ismeretlen latin jezsuita dráma Hunyadi Lászlóról. - In: Iskoladráma és folklór: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 53 - 67. p.

[111] idézi: Szörényi László: Ismeretlen latin jezsuita dráma Hunyadi Lászlóról. - In: Iskoladráma és folklór: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. –59. p.

[112] Lewalski, Barbara Kiefer: Tipológiai szimbolizmus és a “lélek haladása” a 17. század irodalmában. – In: A tipológiai szimbolizmus: Tanulmányok / Válogatta és szerkesztette Fabiny Tibor. – Szeged: [JATEPress], 1998. – (Ikonológia és Műértelmezés 4.). – 257. p.

[113] ugyanerre a következtetésre jutott Lubac is a tipológia és allegória vizsgálata során. l.: Lubac, Henri de: “Tipológia” és “Allegorizmus”. – In: A tipológiai szimbolizmus: Tanulmányok / Válogatta és szerkesztette Fabiny Tibor. – Szeged: [JATEPress], 1998. – (Ikonológia és Műértelmezés 4.). – 108-109. p.

[114] érdemes e tekintetben Kristó Rita cikkét végigolvasni – a saját bőrén ő megtapasztalta, hogy a nevelésnek milyen hatalmas jelentősége lehet a mai iskolai rendszerben is, s hogy a dráma és tánc, mint nevelési eszköz milyen hatékony tud lenni. L.: Kristó Rita: Irodalom, tánc és dráma. – In: Mustra: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet és ellátási körzetek pedagógiai pályázataiból. – Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet, 1999. – 175-179. p.

	1735 előtt játszott drámák	1735 után játszott drámák
Szent István	10	12
Szent Imre	6	3
I. András	-	3
I. Béla	5	6
Salamon	6	13
Szent László	6	5
II. Béla	-	6
Imre	3	3
II. András	2	1
V. István	-	1
IV. Béla	1	2
I. Károly	1	1
II. Károly	1	-
Szent Erzsébet	1	-
Nagy Lajos	-	2
IV. (Kun) László	1	-
Álmos (II. Béla fia)	-	4
Kálmán	-	4
Zsigmond	1	3
V. László	1	-
Hunyadi János	4	18
Hunyadi László	2	9
Hunyadi Mátyás	9	12
II. Lajos	-	3
Zápolya	1	-

1.	Adel, Kurt Das jesuitendrama in Österreich / Kurt Adel. - Wien: Bergland-Verlag, 1957. - 108 p.
2.	Adel, Kurt Das Wiener Jesuitentheater und die europäische Barockdramatik / Kurt Adel. - Wien: Österreichischer Bundesverlag für Unterricht, Wissenschaft und Kunst, 1960. - 192 p.
3.	Alszeghy Zsolt Illei János élete és írói működése / Alszeghy Zsolt. - Nagyszombat: Winter ny., 1908. - 122 p.
4.	Alszeghy Zsolt A jezsuita dráma / Alszeghy Zsolt. - In: A tizenhetedik század / Alszeghy Zsolt. - Budapest: Szent-István Társulat, 1935. - 203 - 220. p. - (A magyar irodalom története 3.)
5.	Alszeghy Zsolt A jezsuita iskolai dráma / Alszeghy Zsolt. - In: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig: XVI - XVIII. század / Alszeghy Zsolt. - Budapest: Franklin, 1914. - 18 - 27. p.
6.	Alszeghy Zsolt A magyar nyelvű jezsuita drámák forrásaihoz / Alszeghy Zsolt. - In: Irodalomtörténet. 1942. 87 - 89. p.
7.	Alszeghy Zsolt Magyar tárgyú latin jezsuita-drámák / Alszeghy Zsolt. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1911. 99 - 114. p.
8.	Alszeghy Zsolt Szent István a magyar egyházi költészetben / Alszeghy Zsolt. - In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján / Serédi Jusztinián. - Budapest: MTA, 1938. - Vol. III. 325 - 344. p.
9.	Alszeghy Zsolt Magyar tárgyú latin jezsuita-drámák / Alszeghy Zsolt. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1911. 99 - 114. p.
10.	Alszeghy zsolt A magyar Bebecus dráma / Alszeghy zsolt. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1910. 233 - 235. p.
11.	Alszeghy Zsoltné - BERECZ Ágbes - Czibula Katalin - KERESZTES Attila - KISS Katalin - KNAPP Éva - VARGA Imre Jezsuita iskoladrámák I-II. - Budapest: Argumentum, 1992. - (Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század) I. Ismert szerzők / sajtó alá rendezte Alszeghy Zsoltné, Czibula Katalin, Varga Imre. - 990 p. II. Ismeretlen szerzők: Programok, színlapok / sajtó alá rendezte Alszeghy Zsoltné, Berecz Ágnes, Czibula Katalin, Keresztes Attila, Kiss Katalin, Knapp Éva, Varga Imre; Szerk. Varga Imre. - 1104 p.
12.	Angyal Endre Sopron barokk színháztörténetéből / Angyal Endre. - In: Soproni Szemle. 1939. 144 - 153. p.
13.	Balassa Brunó A történettanítás multja hazánkban: Neveléstörténeti forrástanulmány / Balassa Brunó. - Pécs: Dunántúl Egyetemi Nyomdája, 1929. -
14.	Balassa Brunó A történettanítás multja hazánkban: Neveléstörténeti forrástanulmány / Balassa Brunó. - Pécs: Dunántúl Egyetemi Nyomdája, 1929.
15.	Balázs Mihály Pápai szemináriumok magyarországi alumnusai: Adalék a jezsuita iskoláztatás kezdeteihez / Balázs Mihály, Monok István. - Szeged: JATE, 1990. - 73 p. - (Peregrinatio Hungarorum)
16.	Balázs Mihály Jezsuita okmánytár / Balázs Mihály [et al.]. - Szeged: JATE Régi Magyar Irodalom Tanszéke, 1995. - (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez) I. / 1-2.: Erdélyt és magyarországot érintő adatok 1601-1606. I/1. - 408 p. I/2. - 409-698. p.
17.	Bangha Béla S. J. Képek a Jézustársaság történetéből: A Jezsuita Rend 400-éves jubileuma alkalmából / összeállította Bangha Béla S. J. - Budapest: Pázmány Péter Irodalmi Társaság, 1940. - 303 p.
18.	Bardi Terézia, KNAPP Éva, KILIÁN István The Sopron Collection of Jesuit Stage Designs /Preface by Marcello Fagiolo; Studies by Éva Knapp & István Kilián; Iconography by Terézia Bardi. – [h.n.]: Enciklopédia Publishing House, 1999. 291 p.
19.	Barner, Wilfried Streitschriften und Theater der Jesuiten als rhetorische Medien / Wilfried Barner. - In: Deutsche Barockliteratur und Europäische Kultur: Zweites jahrastreffen des internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur in der herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, 28 bis 31. August 1976 / ed. Martin Bircher and Eberhard Mannack. - Hamburg: Dr Ernst Hauswedell & Co., 1977. - (Dokumente des Internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur, 3.). - 242-43. p.
20.	Barner, Wilfried Barockretorik: Untersuchungen zu Ihren geschichtlichen Grundlagen / Barner, Wilfried. - Tübingen: max Niemeyer, 1970. - 321-366. p.: Rhetorik an den Jesuitengymnasien;. 344-352. p.: Das jesuitentheater
21.	Bauer, Barbara Die Rhetorik im Schulunterricht und in der Theaterpraxis der jesuiten: Ein Beitrag zur bayerischen Kulturgeschichte der gegenreformation / Bauer, Barbara. - In: Miscellanea Bavarica Monacensia (Munich), 95 (1984.)
22.	Baumgartner, Alexander (S. J.) Geschichte der Weltliteratur: 7 volumes / Alexander Baumgartner S. J. - Freiburg-im-Breisgau: Herder & Co., 1901-1912.; Reprinted 1925., vol. IV [1905.] - Die latinische und grieschiche Literatur der Christlichen Völker. -
23.	Baur-Heinhold, Margarete Theater des barock: Festliches Bühnenspiel im 17. und 18. Jahrhundert [with illustrations by Helga Schmidt-Glassner] / Baur-Heinhold, Margarete. - Munich: georg D. W. callwey, 1966. - 38, 45., 62., 89., 96-97., 135. p. + plates 133, 151
24.	Bayer József A magyar drámairodalom története: A legrégebbi nyomokon 1867-ig / Bayer József:. - Budapest, 1897. – II. 401-404. p.
25.	Bíró Sándor Történelemtanításunk a 19. század első felében / Bíró Sándor. - Budapest, 1960.
26.	Bitskey István Iskolai színjátszás a római Collegium Germanicum Hungaricumban / Bitskey István. - In: Iskoladráma és folklór: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 27 - 35. p.
27.	Bodolai Gyula Dobó István a magyar költészetben / Bodolai Gyula. - Kolozsvár, 1908. - 39 - 41. p.
28.	Braunecker M. Margit Nagyszombat mint irodalmi központ 1560-1640 / Braunecker M. Margit. - Budapest, 1933. - 84 p.
29.	Czapáry László Heros Sinensis 1763. Tyrnaviae in Albano. Magyar nyelvű iskoladráma a zirci könyvtárban / Czapáry László. - In: A székesfehérvári kat. főgimnázium értesítője: 1892/93. - 23 - 43. p.
30.	Czibula Katalin Ágostonnak megtérése. A jezsuita iskoladráma I-II. / Czibula Katalin. - Szakdolgozat. - Budapest, 1985. - 173+94 p. - ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézet Könyvtára 796.
31.	Daly, Peter Shakespeare and the Emblem: The Use of Evidence and Analogy in Establishing Iconographic and Emblematic Effects in the Plays / Daly, Peter. – In: Shakespeare and the Emblem / ed. Fabiny Tibor. – Szeged: JATE, 1984. – 123-125. p.
32.	Farkas Gábor Farkas Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig: II. Nagyszombat 1632-1690. / Farkas Gábor Farkas. - Szeged: Scriptum Kft., 1997. - 381 p. - (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 17./2. / Sorozatszerkesztő Keserű Bálint). - (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 18.)
33.	Ferenczi Zoltán A jezsuita iskolai dráma / Ferenczi Zoltán. - In: A kolozsvári színészet és színház története / Ferenczi Zoltán. - Kolozsvár: Ajtai K. Albert Magyar Polgári Könyvnyomdája, 1897. - 26 - 37. p.
34.	Ferenczi Zoltán A jezsuita iskolai dráma hazánkban 1773-ig / Ferenczi Zoltán. - In: A kolozsvári színészet és színház története / Ferenczi Zoltán. - Kolozsvár, Ajtai K. Albert Magyar Polgári Könyvnyomdája, 1897. - 38 - 59. p.
35.	Ferenczi Zoltán Négy jezsiuta dráma / Ferenczy Zoltán. - In: Erdélyi Múzeum. 1900. 347 - 351. p.
36.	Fináczy Ernő Adalékok a jezsuiták iskolai színjátszásának történetéhez / Fináczy Ernő. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1900. 458 - 462, 816 - 819. p. 1901. 396 - 398. p. 1902. 312 - 316. p.
37.	Fináczy Ernő A reneszánsz kori nevelés története / Fináczy Ernő. – Budapest: Könyvértékesítő Vállalat, 1986.- (Egyetemes Neveléstörténet III.)- VI. rész: A Jézus Társaság. – 239- 276. p.
38.	Frankl Vilmos Pázmány Péter és kora / Frankl Vilmos. - Pest, 1868-1872. I. - 632 p. II. - 455 p. III. – 394 p.
39.	Frick József Néhány jezsuita iskoladráma a XVIII. századból / Frick József. - In: Kalazantinum: 1908/09. 7. szám 6 - 7. p. 9. szám 3 - 4. p.
40.	Frühsorge, Gotthart “Historie” und “Schulplatz”: Thesen zum Verständnis von “Historie” als Zeitgeschichte in den politischen Dramen Christian Weises / Frühsorge, Gotthart. - In: Deutsche Barockliteratur und Europäische Kultur: Zweites jahrastreffen des internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur in der herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, 28 bis 31. August 1976 / ed. Martin Bircher and Eberhard Mannack. - Hamburg: Dr Ernst Hauswedell & Co., 1977. - (Dokumente des Internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur, 3.). – 254-255. p.
41.	Fuhrich, Fritz Theatergeschichte Oberösterreichs im 18. Jahrhundert / Fritz Fuhrich. - Wien: H. Böhlau, 1968. - 366 p. - (Theatergeschichte Österreichs I. 2.)
42.	Fülöp-Miller, René Macht und Geheimnis der Jesuiten: Eine Kultur und Geistesgeschichte: Mit 66 Abbildungen / René Fülöp-Miller. - Berlin: Th. Knaur Nachf. Verlag, 1929.
43.	Gálos Rezső Faludi Ferenc, Caesar Aegyptus földjén Alexandriában / Gálos Rezső. - In: Győri Női Felsőkereskedelmi Iskola Értesítője. Győr, 1931. 1 - 46. p.
44.	Gálos Rezső Faludi Ferenc Constantinusának kései előadásai / Gálos Rezső. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1937. 191 - 192. p.
45.	Gálos Rezső Léstyán Mózes iskoladrámái / Gálos Rezső. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1937. 296 - 297. p.
46.	Gárdonyi Albert A nagyszombati jezsuita nyomda XVIII. századi aprónyomtatványai / Gárdonyi Albert. - Magyar Könyvszemle. 1942. 413 - 415. p.
47.	Gerencsér István Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez / Gerencsér István. - Budapest, 1909. - 218 p.
48.	Gombrich, Ernst Icones Symbolicae. A szimbolikus kifejezés filozófiái és ezek hatása a művészetre / Gombrich, Ernst. – In: Az ikonológia elmélete / szerk. Pál József. – Szeged: [JATEPress], 1997. - (Ikonológia és Műértelmezés 1.). – 41-42. p.
49.	Gragger Róbert A “ Kara Musztafa” / Gragger Róbert. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1922. 22 - 24. p.
50.	Gragger Róbert Illei János Tornyos Péterének forrásai. – In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1908. 585-598. p.
51.	GRIFFIN, Nigel Jesuit school drama: A checklist of critical literature / Nigel Griffin. - London: Grant and Cutler, 1976. - (Research Bibliographies and Checklists 12.)
52.	GRIFFIN, Nigel Jesuit school drama: 12 Supplement / Nigel Griffin. -Valencia, 1986. - (Research bibliographies and checklist)
53.	GRIFFIN, Nigel Plautus Castigatus: Róma, Portugália és a jezsuita drámaszövegek / Nigel Griffin. - In: Barokk színház - barokk dráma: Az 1994. évi egri Iskoladráma és barokk című konferencia előadásai / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna. - Debrecen: Ethnica, 1997. - 44 - 61. p.
54.	Gruber Miklós A jezsuita rend és hazánk / Gruber Miklós. - In: Magyar kultúra. 1941. 1. 110-112. p.
55.	Gulyás József A Keresztény Herkules népszerűségéhez / Gulyás József. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1935. 304. p.
56.	Gyárfás Tihamér Adatok az iskolai dráma történetéhez / Gyárfás Tihamér. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1910. 308 - 310. p.
57.	Gyárfás Tihamér Comoedia Erdély siralmas állapotjáról: Az első magyar jezsuitadráma 1668-ból / Gyárfás Tihamér. - Gyoma: Kner, 1909. - 43 p.
58.	Gyárfás Tihamér Az iskolai színjátékok / Gyárfás J. Tihamér. -In: A brassói kath. főgymn. értesítője 1903/04. 26 - 30. p.
59.	Gyenis András S. J. A jezsuita rend hazánkban: Rendtörténeti vázlat / Gyenis András S. I. - In: Képek a Jézustársaság történetéből: A Jezsuita Rend 400-éves jubileuma alkalmából / összeállította Bangha Béla S. J. - Budapest: Pázmány Péter Irodalmi Társaság, 1940. - különlenyomat (1941.)
60.	Haiman György, Muszka Erzsébet, Borsa Gedeon A nagyszombati jezusita kollégium és az egyetemi nyomda leltára, 1773. / Haiman György, Muszka Erzsébet, Borsa Gedeon - Budapest: Balassi, 1997. -307 p. + 17 kép. - (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből, 16.).
61.	Hets J. Aurélián O. S. B. A jezsuiták iskolái Magyarországon a 18. század közepén. - Pannonhalma, Budapest: Korda, 1938. - (Publicationes ad historiam S. I. in Hungaria illustrandam. Lucubrationes; 5.)
62.	Hopp Lajos Bécs, Buda felszabadítása a lengyel iskoladrámákban / Hopp Lajos. - In: Iskoladráma és folklór: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 67 - 79. p.;
63.	Imre Sándor Az olasz költészet hatása a magyarra / Imre Sándor. - In: Budapesti Szemle. 1878.
64.	Iványi Béla - Gárdonyi Albert - Czakó Elemér A kir. m. Egyetemi Nyomda története / Iványi Béla, Gárdonyi Albert, Czakó Elemér. - Budapest, 1927.
65.	Jablonkay Gábor Az iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban / Jablonkay Gábor. - A kalocsai Jézus - Társasági érseki gimnázium értesítője: 1926/27. 10 - 16. p.
66.	Juharos Ferenc A magyarországi jezsuita iskoladrámák története / Juharos Ferenc. - Szeged, 1933. - 141 p. - (Értekezések a m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetéből 8.)
67.	Keller Imre Faludi Ferenc Caesarja / Keller Imre. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1914. 748 - 755. p.
68.	KILIÁN István A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon / Kilián István. - In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XII. - Miskolc, 1973. - 129 - 186. p.
69.	KILIÁN István Az egri jezsuita iskola színjátszásának adatai 1692 - 1772. / Kilián István. - In: Kétszáz éves az egri főegyházmegyei könyvtár 1793 - 1993.: Emlékkönyv: Eger 1993. / Szerk. Antalóczi Lajos. - Eger, 1993. - 185 - 225. p.
70.	KILIÁN István Iskoladráma Nagy Péter orosz cárról 1698-ból: Gladiator Moschus / Kilián István. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1975. 2. 188 - 191. p.
71.	KILIÁN István Iskolai színjátékaink témarendje: Reprezentatív jezsuita minta és teljes piarista felmérés alapján / Kilián István. - Akadémiai doktori értekezés, 1993. - 3, 521 p. - MTA kt. D. 16666
72.	KILIÁN István Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században / Kilián István. - In: Fejér megyei történeti évkönyv 10. - Székesfehérvár, 1976. 201 - 305. p.
73.	KILIÁN István Jezsuita iskolai színjátszás Pozsonyban / Kilián István. - In: Pozsony-Pressburg-Bratislava: A 700 éves város / Szerk. Gyurcsik Iván, Jégh Izabella, Papp Zsuzsanna. - Pozsony-Budapest, 1994. - 107 - 121. p.
74.	KILIÁN István Színház és közönség Nagyszombatban a XVII-XVIII. században / Kilián István. - In: Fejezetek a magyar művelődés történetéből / Szerk. Závodszky Géza. - Budapest: ELTE TFK, 1992. - 53 - 87. p.
75.	KILIÁN István Törökverő magyarok az iskoladrámában / Kilián István. - In: Az Egri Múzeum Évkönyve XI-XII. 1973 - 74. - Eger, 1974. - 171 - 192. p.
76.	Kindermann, Heinz Das Theater der Renaissance / Heinz Kindermann. - Saltzburg: Otto Müller, 1959. - (Theatergeschichte Europas, 2.) - 302-348. p.; 439-414. p.; 454-456. p.: Schultheater und Anfänge des Jesuitentheaers.
77.	Kindermann, Heinz Das Theater der Barockziet / Heinz Kindermann. - Saltzburg: Otto Müller, 1959. -(Theatergeschichte Europas, 3.) - 440-484. p., 679-692. p.: Katolisches Ordenstheater: Martyrerspiele und Ludi Caesarei.
78.	Klaniczay Tibor Zrínyi olvasmányaihoz: Vittorio Siri / Klaniczay Tibor. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1970. - 670. p.
79.	Klaniczay Tibor A magyar irodalom története 1600-ig / Klaniczay Tibor. – Budapest: Akadémiai, 1964.
80.	Knapp Éva - Tüskés Gábor Esterházy Pál és az iskolai színjátszás / Knapp Éva, Tüskés Gábor. - In: Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. - Debrecen: Ethnica Alapítvány, 1993. - 19 - 47. p.
81.	Kramer, Martin Rhetorikunterricht und dramatische Struktur: Am Beispiel der consultationes / Martin Kramer. - In: Stadt, Schule, Universität, Buchwesen und die deutschen Literatur im 17. Jahrhundert: Vorlagen und Diskussionen eines Barock-Symposions der Deutscher Forschungsgemeinschaft 1974 in Wolfenbüttel / Herausgegeben von Albrecht Schöne. - München: C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung (Oscar Beck), 1976. - 261-274. p.
82.	Kristó Rita Irodalom, tánc és dráma / Kristó Rita. – In: Mustra: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet és ellátási körzetek pedagógiai pályázataiból. – Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet, 1999. – 175-179. p.
83.	Kuckhoff, Joseph Das Spiel vom heiligen Stephan: Ein Schuldrama aus dem Jahre 1627: Eingeleitet und ins Deutsche übertragen / Joseph Kuckhoff. - In: Ungarische Jahrbücher, 1940. - p. 267-330. p.
84.	Lázár Béla Tanulmányok a jezsuita drámák köréből / Lázár Béla. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891. 731 - 736, 1034 - 1048. p. 1892. 481 - 493. p.
85.	Lázár Béla Hazai tárgyú német iskoladrámák / Lázár Béla. – In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891. 733. p.
86.	Lewalski, Barbara Kiefer Tipológiai szimbolizmus és a “lélek haladása” a 17. század irodalmában / Lewalski, Barbara Kiefer. – In: A tipológiai szimbolizmus: Tanulmányok / Válogatta és szerkesztette Fabiny Tibor. – Szeged: [JATEPress], 1998. – (Ikonológia és Műértelmezés 4.). – 257. p.
87.	Lindberg, John Höfisch oder gegenhöfisch?: Die Dramen Christian Weises in neuer Sicht / Lindberg, John. - In: Deutsche Barockliteratur und Europäische Kultur: Zweites jahrastreffen des internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur in der herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, 28 bis 31. August 1976 / ed. Martin Bircher and Eberhard Mannack. - Hamburg: Dr Ernst Hauswedell & Co., 1977. - (Dokumente des Internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur, 3.). - 253-254. p.
88.	Lubac, Henri de “Tipológia” és “Allegorizmus”/ Lubac, Henri de. – In: A tipológiai szimbolizmus: Tanulmányok / Válogatta és szerkesztette Fabiny Tibor. – Szeged: [JATEPress], 1998. – (Ikonológia és Műértelmezés 4.). – 108-109. p.
89.	Lukács Ladislaus S. J. Monumenta antique Hungariae / Lukács Ladislaus S. I. - Roma: Institutum Hist. S. I.), 1969-1976. - (Monumenta hist. S. I. ) I. - 1550-1579. - XXXII, 40, 1042 p. - (101.) II. - 1580-1586. - XXX, 24, 1072 p. - (112.)
90.	Lukács Ladislaus S. J. - Polgár Ladislaus S. J. Documenta romana historiae Societatis Iesu in regnis olim corona hungarica unitis / Lukács Ladislaus S. I., Polgár Ladislaus S. J. - Roma: [Instututum Hist. S. I.], 1959-1967.
91.	Megyes Róbert, Schwartz von Die Geschichte des Kollegs der gesellschaft Jesu in der königlichen Freistadt Sopron (Ödenburg), 1636-1773. / Schwartz von Megyes Róbert. - Veszprém: Diözesandruckerei. 1935. - 73 - 74. p.
92.	Meier, Hans Jacob Chodowiecki und das Darsellungsproblem des heroischen in der deutchen Dramenillustration des 18. Jahrhunderts / Meier, Hans Jacob. – In: Barokk színház, barokk dráma / szerk. Pintér Márta Zsuzsanna. – Budapest: Ethnika, 1997. – 190-197. p.
93.	Melich János A legrégibb magyar jezsuitadráma / Melich János. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. 330 - 333. p.
94.	MÉSZÁROS István Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között / Mászáros István. - Budapest: Akadémiai, 1981. - 448 - 49. p., 472 - 73. p.
95.	Mészáros István Ünnep, ifjúság, iskola - egykor / Mészáros István. - In: Új Pedagógiai Szemle. 1995./12. - 9-22. p.
96.	Mészáros István A tankönyvkiadás története Magyarországon / Mészáros István. - Budapest-Dabas: Tankönyvkiadó – Dabasi Nyomda, 1989. - 183 p.
97.	Mészáros István A humanizmus és a reformáció - ellenreformáció nevelésügye a 15-16. században / Mészáros István. - Budapest: Tankönyvkiadó, 1984. - (Egyetemes neveléstörténet 7-9. ).
98.	Meszlényi Antal A magyar jezsuiták a XVI. században / Meszlényi Antal. - Budapest, 1931.
99.	Meszlényi Antal II. Rákóczi Ferenc felkelésének politikája és a jezsuiták / Meszlényi Antal. - In: Regnum. 1936. 225-305. p.
100.	Nádasdy Lajos Egy ismeretlen iskoladráma-programgyűjtemény a 18. századból / Nádasdy Lajos. - In: Magyar Könyvszemle. 1984. 3. 233 - 240. p.
101.	Nagy Júlia Kollégiumi irodalom a XVIII. századi protestáns kollégiumokban / Nagy Júlia. – OTDK dolgozat, 1999.)
102.	Nagy Júlia XVII-XVIII. századi református iskoladrámáink szerepe a nevelésben és oktatásban / Nagy Júlia. – (a Magyar Pedagógia szerkesztőségébe beküldött tanulmány)
103.	Nagy Júlia Protestáns iskoladrámáink szerepe a nevelésben és oktatásban (Comenius Schola Ludusától 1800-ig). – OTDK dolgozat, 1999.
104.	Nagy Júlia A Schola Ludus és a magyarországi református iskolai színjátékok / Nagy Júlia. - In: Comenius és a Sárospataki iskola / Szerk. Ködöböcz József, Földy Ferenc, Csorba Csaba. - Sárospatak, Magyar Comenius Társaság, 1997. - 75-82. p. - (Bibliotheca Comeniana VI.)
105.	Nagyfalusy Lajos A régi jezsuita iskolai színjátékok / Nagyfalusy Lajos. - Pannonhalma, 1964. - 321 p.
106.	Náményi Lajos A nagyváradi jezsuitadrámák / Náményi Lajos. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1897. 795 - 800. p.
107.	Náményi Lajos A váradi színészet története: A nagyváradi színészet százéves jubileuma alkalmából / Náményi Lajos. – Nagyvárad, 1898.
108.	Ötvös Ágoston Irodalmi emlék: Salamon, Magyar ország királya / irta Deákúl Friz András J.T.; fordította Mártonffy Jósef Jezus Társaságbeli; utóbb erdélyi Püspök, 1773.; Közread. Ötvös Ágoston. - In: Hazánk. 1860. 177 - 187. p.
109.	Pallos Kornél XVIII. századvégi szerzetesíróink és a felvilágosodás / Pallos Kornél. - Budapest: Mérnökök nyomdája, [1936.].
110.	Péteri János Az első jezsuiták Magyarországon (1561-1567.) / Péteri János [Petruch Antal S. J.]. - Róma: La Fiaccola, 1963. - 332 p.
111.	Péteri Károly A jezsuiták / Péteri Károly. - Buda-Pest: Nyomatott Kocsi Sándornál, 1873. - 214 p.
112.	Pethő Jenő, S.J. Gerő György S.J. Keresztény Herculese / Pethő Jenő S.J. - In: Jezsuita Történeti Évkönyv. - Budapest, 1942. - 56. p.
113.	Pintér Jenő Az iskolai dráma a katolikus restauráció korában / Pintér Jenő. - In: A magyar irodalom története / Pintér Jenő. - Budapest: Franklin, 1921. - II. kötet 445 - 446. p.
114.	Pintér Jenő A jezsuita iskolai drámák / Pintér Jenő. - In: A magyar irodalom története / Pintér Jenő. - Budapest: Franklin, 1921. - I. kötet 216 - 217. p.
115.	PINTÉR Márta Zsuzsanna A budapesti Egyetemi Könyvtár jezsuita könyvjegyzékeinek drámakötetei / Pintér Márta Zsuzsanna. - In: Magyar Könyvszemle. 1990. 3-4. sz. 139 - 147. p.
116.	Pintér Márta Zsuzsanna Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században / Pintér Márta Zsuzsanna. - Budapest, 1993. - 162 p. - (Irodalomtörténeti füzetek 132.);
117.	POLÁKOVÁ, Štefánia A szlovákiai jezsuita iskolai színjátszás történetéből / Polakova Štefánia. - In: Barokk színház - barokk dráma: Az 1994. évi egri Iskoladráma és barokk című konferencia előadásai / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna. - Debrecen: Ethnica, 1997. - 70 - 76. p.
118.	pompéry Aurél A régi magyar jezsuiták hazafisága / Pompéry Aurél. - In: magyar Kultúra. 1918. 1. 13-22.; 60-67. p.
119.	Propp, V. J. A mese morfológiája/ Propp, V. J.. – 2. javított kiadás. – Budapest: Osiris-Századvég, 1995. – (Osiris Könyvtár). – 123-139. p.
120.	Pukánszky Béla Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn / Pukánszky Béla. - In: Von der ältesten Zeit bis um die Mitte des 18. Jahrhunderts. - Münster-in-Vestfalen: Aschendorff, 1931. - 365 - 382. p.
121.	Rácz Zoltán Jezsuiták tegnap és ma... / Rácz Zoltán. - Budapest: Kossuth, 1974. - 401 p.
122.	Rädle, Fidel Das Jesuitentheater in der Pficht der Gegenreformation / Fidel Rädle. - In: Daphnis: Zeitschrift für Mittlere deutsche Literatur (Amsterdam), 8 (1979), no. 3-4. - (Beihelfe zum Daphnis, 3: Gegenreformation und literatur: Beiträge zur interdisziplinären Erforschung der katolischen Reformbewegung / Ed. Valentin, Jean-Marie). - 167-199. p.
123.	Rupp Kornél Némajáték 1695-ből / Rupp Kornél. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1892. 101 - 107. p.
124.	Schade, Richard Zur Apologetik des Schuldramas / Richard Schade. - In: Deutsche Barockliteratur und Europäische Kultur: Zweites jahrastreffen des internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur in der herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, 28 bis 31. August 1976 / ed. Martin Bircher and Eberhard Mannack. - Hamburg: Dr Ernst Hauswedell & Co., 1977. - (Dokumente des Internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur, 3.). - 252-253. p.
125.	Schmikli Norbert A csíksomlyói passiójátékok forrásvidéke / Schmikli Norbert. – In: PPKE Műhelytanulmányok / szerk. PPKE Műhely Szakkollégium bizottsága. – Budapest: [PPKE], 1999. – 9-32. p.;
126.	STAUD Géza Faludi Ferenc és az iskolai színjátszás / Staud Géza. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1981. 305 – 312. p.
127.	STAUD Géza Iskolai színjátékok Sopronban: 1615-1776. / Staud Géza. - In: Soproni Szemle. 1977. 1. 11 - 13. p.
128.	STAUD Géza A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai 1561-1773. / Staud Géza. - Budapest: MTA könyvtára. - (A magyarországi iskolai színjátékok forrásai és irodalma = Fontes Ludorum scenicorum in scholis S.J. Hungariae) I. Pars prima. - 1984. -505 p. II. Pars secunda. - 1986. - 469 p. III. Pars tertia. - 1988. - 331 p. IV. Mutatók / Összeállította és szerkesztette H. Takács Marianna. - 1994. - 234 p.
129.	STAUD Géza Il teatro ungerese del XVII secolo', in VI Corso Internazionale de Storia del Teatro: Il teatro del secolo XVII in Europa; Venezia, 9-21 settembre 1968. / Staud Géza ( Venuze: FIRT, 1969.)
130.	Staud Géza ’Les Décors du théâtre des Jesuites ŕ Sopron (Hongrie) avec le répertoire des pičces jouées, 1638-1773. / Staud Géza - In: Archivum Historicum Societatis Iesu (Rome), 46 (1977.), 277-298. p.
131.	Sturm, Albert Theatergeschichte Oberösterreichs im 16. und 17. Jahrhundert / Albert Sturm. - Wien: H. Böhlau, 1964. - 200 p. - (Theatergeschichte Österreichs I. 1.)
132.	Sugár István A jezsuita aboliciós könyvjegyzék és az iskoladráma / Sugár István. - In: Iskoladráma és folklór: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 35 - 41. p.
133.	Szabó Ferenc S.J. A jezsuita iskoladrámák szellemtörténeti helyzete / Szabó Ferenc S.J. - In: Iskoladráma és folklór: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 15 - 27. p.
134.	Szabó Ferenc S.J. A "Verbum"-tól az " Imago"-ig: Jean-Marie Valentin a német nyelvű jezsuita iskoladrámákról / Szabó Ferenc S.J. - In: Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. - Debrecen: Ethnica Alapítvány, 1993. - 119 - 125. p.
135.	Szabó Ferenc, S.J.
136.	Szarota, Elida Maria Das jesuitendrama im deutschen Sprachgebiet: Eine peripchen-edition: Texte und Kommentare / Elida Maria Szarota. - München: Wilhelm Fink Verlag, 1979- . - (Vita Humana und Transzencenz)
137.	Szarota, Elida Maria Künster, Grüber und Rebellen: Studien zum europäischen Märtyrerdrama des 17. Jahrhunderts / Elida Maria Szarota. - Bern-Mßnchen: Francke Verlag, 1967. - 397 p.
138.	Szarota, Elida Maria Theatrum Europaeum: festschrift für Elida Maria Szarota / Herausgegeben von Richard Brinkmann, Karl-Heinz Habersetzer, Paul Raabe, Karl-Ludwig Selig und Blake Lee Spahr. - München: Wilhelm Fink Verlag, 1982. - 648 p.
139.	Szarota, Elida Maria Gesichte, politik und Gesellschaft im Drama des 17. Jahrhunderts / Elida Maria Szarota. - Bern- München: Francke Verlag, 1976. - 259 p.
140.	Szegedy-Maszák Mihály A bizony(talan)ság ábrándja: kánonképződés a posztmodern korban / Szegedy-Maszák Mihály. – In: “Minta a szőnyegen”: A műértelmezés esélyei. – Budapest: Balassi, 1995. – 76-89. p.
141.	Szent-Iványi, Béla von Matthias Corvinus in der deutschen Literatur / Béla von Szent-Iványi. - In: Ungarische Jahrbücher. 1940. 246-266. p.
142.	Szigethy István Szólásmódok Illei János “Salamon” és “Ptolemaeus” művéből / Szigethy István. - In: Magyar Nyelvőr. 1879. 136-137. p.; 170. p.
143.	Szilágyi András "Halál és megdicsőülés": Változatok a barokk hősi ideál képi megjelenítésére / Szilágyi András. - In: Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. - Debrecen: Ethnica Alapítvány, 1993. - 125 - 137. p.
144.	Szilágyi András A jezsuita színjáték képi forrásai / Szilágyi András - In: Iskoladráma és folklór / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 95 - 111. p.
145.	Szilas László S. J. Magyar jezsuiták a 18. Század tudományos életében. - In: Jezsuiták küldetése a III. évezred küszöbén / szerk. Nemesszeghy Ervin S. J. - Kecskemét: korda, 1998. - (Scientia unit in fide). - 247-272. p.
146.	Szőnyi György Endre Vizuális elemek Shakespeaer művészetében: A “képvadászattól” az ikonológiáig / Szőnyi György Endre. – In: A reneszánsz szimbolizmus: Tanulmányok / szerk. Fabiny Zibor, Pál József, Szőnyi György Endre. – Szeged: JATEPress, 1998. – (Ikonológia és műértelmezés 2.). –73-76. p.
147.	Szörényi László Ismeretlen jezsuita latin tragédia Hunyadi Lászlóról: Bessenyei György tragédiájának forrása / Szörényi László. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1989. 683 - 705. p.
148.	Szörényi László Ismeretlen latin jezsuita dráma Hunyadi Lászlóról / Szörényi László. - In: Iskoladráma és folklór: A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. - Debrecen: Ethnica, 1989. - 53 - 67. p.
149.	Szörényi László Hunok és jezsuiták: Fejezetek a magyarországi latin hősepika történetéből / Szörényi László. - Budapest: AmfipressZ, 1993. - 211 p.
150.	Takács József A jezsuita iskoladráma: 1581-1773. / Takács József. - Budapest: Korda Rt., 1937. - 172 p. - (Kiadványok Jézustársasága magyarországi történetéhez 3.)
151.	Tarnai Andor Faludi Constantinus-drámájának programja / Tarnai Andor. - Irodalomtörténeti Közlemények. 1968. 563 - 566. p.
152.	Téglásy Imre Hercules Hungaricus (Egy Sambucus-embléma előtörténete és utóélete) / Téglásy Imre. – In: A reneszánsz szimbolizmus: Tanulmányok / szerk. Fabiny Zibor, Pál József, Szőnyi György Endre. – Szeged: JATEPress, 1998. – (Ikonológia és műértelmezés 2.). – 137-143. p.
153.	Timár Kálmán “Emericus” : Egy dillingeni iskoladráma 1626-ból / Timár Kálmán. - Budapest, 1930. - 4 p., 8 tábl.
154.	Timár Kálmán Heigl Ambrus, a jezsuita dráma művelője / Timár Kálmán. - In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 1929. 236. p.
155.	Timár Kálmán Katona István, a történetíró, a jezsuita dráma művelője / Timár Kálmán. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1937. 30 - 37. p.
156.	Timár Kálmán Magyar vonatkozású salzburgi iskoladráma / Timár Kálmán. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. 228-229. p.
157.	Tóth Sándor Szedeciás / Tóth Sándor. - In: Figyelő. 1885. XIX. - 234 - 238. p.
158.	Turóczi-Trostler József Keresztény Herkules: Ismeretlen fejezet az európai és magyar irodalom történetéből / Turóczi-Trostler József. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1935. 20 - 33. p.
159.	Turóczi-Trostler József Keresztény Herkules: Ismeretlen fejezet az európai és a magyar irodalom történetéből / Turóczy-Trostler József. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1935. 20-33. p.
160.	Valentin, Jean Marie Theatrum Catholicum: Les jésuites et la scéne en Alllemagne au XVIe et au XVIIIe sičcles: Die Jesuiten und die Büchne im Deutschland des 16-17. Jahrhunderts / Jean Marie Valentin. - Nancy: Presses Universitaires de Nancy, 1990. - 394 p. - (Coll. Etudes allemandes)
161.	Valentin, Jean Marie Gegenreformation und Literatur: Das jesuitendrama im Dienste der religiösen und moralischen Erziehung / Jean-Marie Valentin. - In: Historisches Jahrbuch der Görres-Gesellschaft. (Berlin) 1980. 240-256. p.
162.	Valentin, Jean Marie Die Moralität im 16. Jahrhundert: Konfessionelle Wandlungen einer dramatischen Struktur / Jean-Marie Valentin. - In: Daphnis: Zeitschrift für Mittlere deutsche Literatur (Amsterdam), 9 (1980.), 796-788. p.
163.	Valentin, Jean Marie Das Jesuitendrama und die literarische Tradition / Jean-Marie Valentin. - In: Deutsche Barockliteratur und Europäische Kultur: Zweites Jahrestreffen des internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur in der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, 28. Bis 31. August 1976. / ed. Martin Bircher & Eberhard mannack. - Hamburg: Dr Ernst Hauswedell & Co., 1977. - (Dokumente des Internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur, 3.). - 116-140. p.
164.	VALENTIN, Jean-Marie Le théâtre des Jésuites dans les pays de langue allemande: Répertoire chronologique des pieces représentées et des documents conservées (1555-1773) / Jean-Marie Valentin. - Stuttgart: Anton Hiersemann Verlag, 1983.
165.	VALENTIN, Jean-Marie Le théâtre des Jésuites dans les pays de langue allemande (1554-1680): Salut des âmes et ordre des citčs. – Bern-Francfort / M. – Las Vegas: Peter Lang SA, 1978. . – I-III.
166.	VARGA Imre Ismeretlen jezsuita vígjátékok / Varga Imre. - In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1993. 337 - 349. p.
167.	Velics László S. J. Vázlatok a magyar jezsuiták multjából / Velics László S. J.. - Budapest: Szent István Társulat, 1912-14.
168.	VIZI Mária A leibnizi igazságkeresés és a vanitatum vanitas kapcsolata Kereskényi Ádám: Ágostonnak megtérése c. drámájában / Vizi Mária. - In: Barokk színház - barokk dráma: Az 1994. évi egri Iskoladráma és barokk című konferencia előadásai / Szerk. Pintér Márta Zsuzsanna. - Debrecen: Ethnica, 1997. - 77 - 80. p.
169.	Weil, Mark S. The Devotion of the Forty Hours and Roman Baroque Illusions / Mark S. Weil. - In: Journal of the Warburg and Courtauld Institutes (London), 37 (1974.), 218-248. p. + plates
170.	Williams, Arnold A tipológia és a ciklikus drámák: Néhány kritérium / Arnold Williams. – In: A tipológiai szimbolizmus: Tanulmányok / Válogatta és szerkesztette Fabiny Tibor. – Szeged: [JATEPress], 1998. – (Ikonológia és Műértelmezés 4.). – 213. p.
171.	Zeller, Konradin Rhetorik und Dramaturgiae bei Christian Weise am Beispiel der dramatischen Disposition / Konradin Zeller. - In: Deutsche Barockliteratur und Europäische Kultur: Zweites jahrastreffen des internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur in der herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, 28 bis 31. August 1976 / ed. Martin Bircher and Eberhard Mannack. - Hamburg: Dr Ernst Hauswedell & Co., 1977. - (Dokumente des Internationalen Arbeitskreises für deutsche Barockliteratur, 3.). - 258-259. p.
172.	Zellinger, Aloysius: Pantheon Tyrnaviense: Bibliographicam continens recensionem operum typis Tyrnaviensibus aa. 1578-1930. editiorum, iconibus nonnullis illustratum / Congessit Aloysius Zellinger suae sanctitatis summi pontificis praelatus domesticus-canonicus, tit. Abbas beatae Mariae Virginis in campo, vadiaconus et parochus civit. Tyrnav. - Tyrnaviae: Typus Soc. S. Adalberti, 1937. – 12. p.

1.	- : Filius viva imago Paternae Pietatis, et Gloriae. Tyrnaviae, 1688. [8 p.] RMK II. 1638 b. OSZK FM 2. 3040.
2.	-: Boldisár király: Jeles játék. Eger, MDCCLXI. Győri PPK Str. Hung. G. XXIII. 2. 11.
3.	-: Gyula Princeps: Acta Cassoviae. Győri PPK Str. Hung. G. XXIII. 2. 11.
4.	-: Joannes Hunniades: Acta Tyrnaviae. MDCCL. Győri PPK Str. Hung. G. XXIII. 2. 11.
5.	-: Themistocles: Acta Ludis. Agriae, MDCCLXIV. Győri PPK Str. Hung. G. XXIII. 2. 11.
6.	-: Valerius et Octavius: Acta Agriae. MDCCLXIV. Győri PPK Str. Hung. G. XXIII. 2. 11.
7.	Denis, P. M., S. J.: Tractatus de Arte Poetica. – OSZK Quart. Lat. 3285.
8.	Iskolai drámák, latin versek, oratiok Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár, MS 354.
9.	Istvánffy Miklós: Regni Hungarici Historia, Post obitum gloriossimi Matthiae Corvini Regis XXXIV. Quo Apostolicum hoc Regnum Turcarum potissimum armis barbare invasum, Libris XXXIV. Coloniae Agrippinae Apud Ioannem Wilhelmum Frissem Bibliopolam. Anno M.DC. LXXXV.
10.	Kováts Gyula: A Schola Ludus (az iskola mint játékszín) előszava. - In: Comenius Sárospatakon: Comenius Sárospatakon írt műveiből /Összeáll. Kovács Endre. - Budapest, 1962. - 342. p
11.	Pachtler, G. M., S. J. - Duhr, Bernard, S. J. : Ratio Studiorum et institutiones Scholasticae Societatis Jesu per Germaiam olim vigentes collectae concinuatae dilucidatae a G. M. Pachtler S. J. - Berlin: A. Hoffmann & Comp. - (Monumenta Germanie Paedagogica: Schulordnungen: Schulbücher und pädagogische Miscellancen aus den Landen deutscher Zunge: Center Mitwirkung einer Anzahl von Fachgelehrten herausgegeben von Karl Kehrbach. ) Tomus I. - Ab anno 1541 ad annum 1599. - 1887. - 460 p. - (Band II.) Tomus II. - Ratio Studiorum ann. 1586. 1599. 1832. -1887. - 524 p. - (Band V.) Volumen III. - Ordinationes Generalium et ordo Studiorum generalium ab anno 1600. Ad annum 1772.: Accedit mappa geographica scholas Assistentiae Germanicae a. 1752. Representatans. - 1890. - 486 p. (Band IX.) Volumen IV. - Complectens monumenta quae ad gymanisa, convictus (1600-1773.) itemque ad rationem studiorum (anno 1832) recoquitam adornavit ediditque Bernard Duhr S. J. - 1894. - 621 p. - (Band XVI.)
12.	Ripa, Cesare: Iconologia, azaz különféle képek leírása, amelyeket az antikvitásból feltalált vagy tulajdon leleményével megalkotott és magyarázatokkal ellátott a perugiai Cesare Ripa Szent Mór és Lázár lovagja. – Budapest: Balassi, 1997.
13.	Wagner, F.: Instructio privata sive typus cursus annui pro sex humanioribus classibus. Tyrnaviae, 1735. (továbbiakban: Typus)
14.	Wagner, R. P. Francisci, ’e Soc. JESU: Mensis Chronologicus Seu Universa Chronologia Lectionibus, nuncduabus supra triquinta, perspicua facilíque methodo comprehensa. - Editio secundo. – Zagrabiae: Typis Joannis Bartholomaei Pallas, Anno M. DCC.XXV.
15.	Wagner, R. P. Francisci, ’e Soc. JESU: Rudimenta Historica, Sive Brevis, facilisque Methodus Juventutem Orthodoxam notitia historica imbuendi, Pro Gymnasiis Societatis Jesu. (innentől Wagner: Rudimenta) – Opusculum Quartum, De Regnis, aliisque Orbis Provinciis. Cum Privilegio Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis. Anno MDCCLXI. 108-111. p.; Opusculum Quintum de Regis, aliisque Orbis Provinciis. Cum Privilegio Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis MDCCLXVIII.

Nagy Júlia

I. Elméleti kérdések