Comenius a Rákóczi család (Lórántffy Zsuzsanna) meghívására 1650 novemberétől 1654 nyarával bezárólag a pataki kollégiumban jelentős organizációs , reformer munkát vállalt.
A Patakra látogató és itt tanügyi munkát folytató
Comenius ekkor már aggastyán, 58 éves.
A teológus
paptanár pedagógiai elvei eddigre már letisztultak és kikristályosodtak,
panszófikus iskolaterve ekkorra már megfogalmazódott.
Beköszöntő
beszédében így szólt az ifjúsághoz: „ előadjuk nektek: először is a latin nyelv
szép rövid foglalatát, hogy annak kellemes tisztaságához kellemes úton érjetek
el. ”1 Comenius a kellemes út egyik
formájának szánta a Schola Ludus
iskoladrámáját, - mert felismerte, hogy a „ játék nem csak a pihenést, s testet
erősíti, hanem megóvja, illetve visszaadja az elme elevenségét is”. 2
Nyomós érvek szólnak a
szinpadi előadások, iskolai komédiák mellett vélekedik Comenius- ott, …„ahol
nincsennek, ott be kell vezetni őket.”3 Comeniusnak korábbról is
voltak jó tapasztalatai az iskolai
színjátékkal kapcsolatosan, már 1640-ben is írt szindarabot a lesnói gimnázium
számára – a latin nyelv jobb elsajátítása érdekében.
Az iskolai színjátékot elsősorban a gyakorlati képzés, a
gyakorlás fő eszközének tekinti, s ezen túlmutató nevelő funkcióiról a
következőképpen szól. 4
Ø
A publikum, a nyilvános
nagyközönség előtt való szereplés fokozza a diákság teljesítményét, „serkentik
serénységre az emberi szellemet”.
Ø
A drámajátéknak semmihez sem
hasonlítható fegyelmező ereje van.
Ø
Szolgálja az emlékezet
fejlesztését, „a szorgalom élesztését”.
Ø
Biztosítja a nevelő
érdekeltségét is a tanulási folyamatban.
Ø
A drámajátékban
felismerhetővé válnak a tehetségek.
Ø
Hozzászoktat a fesztelen
viselkedéshez, hozzájárul a kommunikációban való gyakorlottsághoz.
Mit biztosított Comenius a drámajátékkal az oktatásban?
Elsősorban: társalgási, – tevékenységi lehetőséget; kellemes tanulmányi körülményeket; példák utánzási lehetőségeit; versengési szituációkat; helyzetek változatos sokféleségét; válaszreakciókat; mozgásgyakorlatok (azaz arckifejezés, kézmozdulat, taglejtés, testtartás, testhordozás) különböző megjelenítését.
Mindezeket a lehetőségeket múlhatatlanul fontosnak tartja növendékei szempontjából. A műveltség, – ugyanis szerinte- nem csupán tudományos, irodalmi, művészeti, erkölcsi, vallási ismeretek körét jelenti, hanem ennél sokkal többet az elméleti tudás mellett viselkedési szabályok, normák ismeretét, emberi viszonyulások, együttélések kezelni tudását, működtetni tudását is.
„Mindenkit, mindenre megtanítani” - vallja, s ehhez jó eszköznek bizonyultak iskolajátékai is.
1654 tavaszán készült el a Schola Ludus c. kötete, amely tulajdonképpen nem más, mint iskolai szinjátékainak gyűjteménye. A 8 darabból álló játékfűzér a Janua c. latin nyelvkönyvének színpadi megszólaltatása, a tankönyv anyagának dialógusokban, dramatizált szereposztásos formában való prezentálása.
Vizsgáljuk meg, mit jelenítettek meg iskoladrámái.
Comenius a való élet minden szinterét be kívánta mutatni játéksorozatában.
Az első szindarab a világmindenség keletkezését, valamint a természeti testek ismertetését vállalta fel. Mindezt öt felvonásban, huszonegy jelenetben, 52 szereplő játékával jelenítette meg. Dezső Lajos kutatásai alapján ez az ismeretkör a Janua első 19 fejezetének felel meg.
A második színdarab tárgya: az ember. Az emberi test felépítésével , valamint az embert veszélyeztető betegségek megelőzésének és gyógyításának ismeretköreivel szembesít – négy felvonás, s mintegy 40 szereplő által. A Janua c. nyelvkönyv 20-31. fejezete szól ezen ismeretkörökről.5
A Schola Ludus harmadik darabja a mesterségek színes világát mutatja be, - a mesterségekhez kapcsolódó munkafolyamatokkal és szerszámokkal s ezt megteszi – négy felvonásban, 98 szereplő felvonultatásával - . A Janua 32-48. fejezete felel meg ezen ismeretköröknek.
A negyedik játék az elemi és középfokú iskola belső világát, a tanítás metódusait szemlélteti, s mindezt négy felvonásban, 17 jelenetben, hetvennyolc szerepkört megjelölve. Ez a darab a Janua 49-50. fejezetéből készült.
Az iskoladráma ötödik eleme a felsőfokú oktatás, az akadémia életét mutatja be, - négy felvonásban és mintegy ötven szereplővel. A Janua 50-60. fejezetének ismeretkörei jelennek meg általa.
A Schola Ludus hatodik játékában a színhely az utca. Az erkölcsi nevelés elvei, kérdései kerülnek bemutatásra; mindössze három felvonásban, harminchárom szereplővel. A Januaból a 61-77. fejezet felel meg e tartalomnak.
A hetedik rész szociológiai ismeretköröket taglal, nevezetesen családi, polgári szerepkörökről szól. Két felvonására bomlik a játék és 68 színjátszót vonultat fel benne a szerző. A Janua 78-90. fejezete tartalmazza ezen ismeretköröket.
Az iskoladráma nyolcadik és egyben az utolsó eleme az állami és az egyházi életet, a háború és béke alapkérdéseit taglalja két felvonásban 68 szereplővel. A Janua 91-110. fejezetében találhatók ezen ismeretkörök.6
A Schola Ludus
átfogó tartalmi ismertetése után a játékfűzér egy darabjának részletesebb
bemutatására vállalkozom. Személyszerint a dráma IV. játékát választottam abból
a meggondolásból, hogy az iskolajátéknak mint módszernek az illusztrálását
egyszerre két vetületben is megtegyem.
Adva van ugyanis a tanulók színjátéka, - azaz maga a gyakorlati
módszer,- s e játék által nyerhetünk betekintést az iskola belső világába, a
módszeres eljárásokra. Szójátékkal élve tehát; a módszer által megismerhető a
módszer.
A IV. játék, úgy mint a nyolc darab bármelyike a következő szerkezetet mutatja: a mű rövid prológussal indul, - mely magában foglalja a köszöntést, figyelemfelkeltést. Megtörténik a keretjátékban a témamegjelölés, majd mintegy 91 fős szereplőgárdával a dialógusok következnek 4 felvonáson át. Végül a játék rövid epilógussal zárul.
A cselekmény színhelye az iskola, ahol a szabad tudományok mesterei szólnak az iskoláról, az iskoláért. A dialógusok alapján megfogalmazódik az iskola célja,- ami nem más, mint „ a szellem igaz művelése”.7 A darabban Comenius felvonultatja az emberi művelődés eszközeit és az ahhoz kapcsolódó mesterségeket is.
Így, a második felvonás első jelenetében az írnok mesterséget és szerszámait ismerhetjük meg. Bemutatást nyernek továbbá a különböző írásjelek, az íráslejegyzési módok és írásirányok, valamint a papír,- tinta – és pennakészítés.
A második jelenet a könyvészek, azaz a papírkészítő, nyomdász, könyvkötő, könyvkereskedő, könyvtáros mesterséget és szerszámait veszi sorra.
A harmadik jelenetben a könyvkiadó mutatkozik be. Elhangzik a comeniusi intelem: „Arra pedig vigyázzatok, hogy ártalmas könyvek soha ne jelenjenek meg.”8
A negyedik jelenetben az iskolavezető és a didaktikus szólalhat meg. Az iskolavezető monológjából a comeniusi hitvallás hallható ki: - „ az iskola tanulói számára legyen biztos, rövid és hatékony út, hogy az ifjúságot mindenre megtanítsuk, miáltal az életnek ezek az előjátékai mintegy játszadozások legyenek , és az iskola valóban az legyen, amit a neve mond: a tudomány játszótere.” A didaktikus szájába a következő szavakat adja Comenius: a jó iskolamester „együtt játszik tanulóival, alkalmas gyakorlatokról gondoskodva.”9 Ilyen alkalmas gyakorlat volt az éltes Comenius számára Schola Ludus betanítása. Úgy érezte a játék által maga is ismét gyermekké vált,- s „arany módszernek” nevezi a szemléltetésnek, a gyakorlásnak ezt a módját. „Nem látom ugyanis hogyan lehetne ennél jobban, szelídebben lelkesebben, egyszersmind hatékonyabban felrázni ifjaitokat”… „hogyan lehetne rávenni őket a sokoldalú képzésre, csiszolni erkölcseiket és elsajátítani velük az élet dolgaiban való gyakorlatias viselkedést.”10
A harmadik felvonás 4 jelenetében a triviális iskola cél és eszközrendszerét, tananyagát ismerhetjük meg. A triviális iskola három osztályból áll. Első osztálya a kezdőké. Itt a tanulók a tógás tanító segítségével vallástani, erkölcsi ismereteket, a betűk ismeretét, írását és helyes ejtését tanulják meg. Mindezt a tanítói bemutatás, példa után, - játékos gyakorlással egybekötve. A tanítás eszköze; a tábla, az ábra, a „hívó kép”. A triviális iskola második osztályában megtanulnak a tanulók hibátlanul írni, olvasni, kezdő szinten számolni és énekelni, erkölcsösnek és istenfélőnek lenni. A tanítás eszköze a könyv: A Tirocinium, - amely nem más mint abécéskönyv tervezet (feltételezhető, hogy magyar nyelvű változatát használták.)
Az alapfokú tankönyv használatáról a tanító így nyilatkozik: „amit ez a kis könyv tartalmaz mindnyájan megtanulják először olvasni, majd leírni, utána megérteni és az emlékezetükbe vésni, végül utánozni és valóban szem előtt tartani.”11 A triviális iskola harmadik osztálya – a szemlélődők osztálya. – Arra tanítják őket, hogy anyanyelvükön gyorsan olvassanak és írjanak, szemléljék és megértsék a világ alapvető dolgait.
A negyedik felvonás a
latinos osztályok tanulmányait mutatja be. A latinos iskola szintén 3
osztályos. Kezdő, azaz vestibularis osztályában a tanítás folyamatát a tanár
következőképpen illusztrálja a negyedik felvonás második jelenetében: „ … és
mindent bemutatok és elmagyarázok nekik és miután helyesen megértették,
felszólítom őket, hogy ők maguk is tegyék meg ugyanígy…” …”a tévedőket
kijavítom”…”s már meg is szilárdult az ismeret, mit versengve gyakorolnak…” A
tanítás eszköze: a Vestibulum – a latin nyelv alapismeretei című tankönyv. – A
latinos iskola második osztálya: a haladók osztálya. A tankönyvük a Janua, azaz
„Az érzékelhető dolgok enciklopédiája”, - melynek a segítségével a dolgokat és
latin nyelv felépítését tanulják. A latinos iskola legfelsőbb osztálya
az atrialis. Itt a tanulók elsajátíthatják a választékos beszéd tudományát.
Tankönyvük az Atrium, azaz Bevezetés a latin nyelvbe című könyvecske. A latin nyelvet oktató a módszeres
eljárásáról így nyilatkozik: …kiviszem őket a kertbe, a mezőre, a szőlőbe, az
erdőbe, illetve a mesteremberekhez, hogy ők maguk lássák, mi történik ott és
hogyan, s ők maguk szagolják a virágok illatát. Ugyanígy a többi érzékszervük
számára is hozzáférhetővé teszem, amit csak lehet…”12 A bemutatás,
rajz, magyarázat mellett fontosnak tartja Comenius az érzéki tapasztalás
biztosítását is az oktatás folyamatában.
Comenius az iskolajátékával kapcsolatos szerzői instrukcióit a Schola Ludus előszavában fogalmazza meg.
Célszerűnek tartja a színi előadások félévenkénti megrendezését, „ így a latin nyelv egésze nyolc ilyen előadásra elosztva minden esztendőben körbejár ”.13
Kijelöli a tanév előre meghatározott napjaira az előadások időpontját.
Az előadás helyéül az iskola udvarát, rossz idő esetén a kollégium oszlopcsarnokát jelöli meg.
A színjáték szereplőit a középső és a felső latinos osztályok tanulói közül kívánja válogatni.
Fontosnak tartja, hogy a bemutató után már nyolc nappal kiosztást nyerjen az újabb szerepkör, elegendő időt kíván adni a szereptanuláshoz.
A szereplők kiválasztásának szempontja kell legyen a rátermettség, a kifejező beszéd és mozgás. Élni kíván a másodszereposztás lehetőségével is.
A felkészülés fontos kellékének tekinti a próbákat és a zártkörű főpróbát.
A tehetséges színjátszók több szerepkört is felvállalhatnak –vallja.
Az előadás kezdetét harangkongatással kívánja jelezni, s előírja a felvonások közben a zenét. Kikötése azonban, hogy az előadás folyamatát semmiféle zene ne zavarja meg.
Az előadásokat a kora délelőtti órákban kívánja megtartani.
Gondja volt arra is, hogy instrukciókat adjon a publikum elhelyezkedésére vonatkozóan is. Ülésrendjét a színházi nézőtér mintájára alakította ki. A protokollszabályokat is előírta.
A kellékeket illetően nincs függönnyel lezárt színpad, nincsenek színfalak, nincs álarc. A szereplők a közönség soraiból állnak fel és jelenésük után oda is térnek vissza. Comenius fontosnak tartja, hogy „a szereplő ne csak magát lássa, hanem a többieket is.” Szükségesnek tartja az illusztrálás végett a jól látható nagyméretű testeket. Fontos kelléknek tartja a jelmezt „ha nem bújtatatjuk őket megfelelő álruhába , hogy abban büszkélkedjenek,- akkor odalesz a lelkesedés,- … elvész az öröm.”
Instrukciót ad arra is Comenius, hogy az előadás végeztével ne maradjon el a szereplők publikum előtti dicsérete, biztatása, ajándékozása, s az egész ünneplés közös étkezéssel való befejezése sem. Comenius mecénási, adománygyűjtő lehetőségeket is látott ezekben az alkalmakban.
Szabad kezet ad játékok mindenkori betanítójának, rendezőjének abban, hogy az elő – és utóbeszédeket megváltoztathassa, a cselekmények szövegébe is betoldhasson, az „ügyes ötletnek” , ami a szórakozást szolgálja a drámákban helye van. „ Meg kell hagynunk valamit a tanárok buzgósága számára is, mely itt tág teret találhat önmaga kibontakoztatására” –vallja.
Bár Comenius iskolajátékaival elsősorban az oktatás hatékonyabbá tételét kívánta szolgálni, de az rendezői instrukcióiból is megállapítható, hogy a szerepét ő maga is többre tartotta, többre jogosította, s nem csupán a szemléltetés-gyakorlás kellemes időtöltésnek és lehetőségének szánta. Summásan így fogalmaz: „…ezeknek a játékoknak egész művészete abban áll, hogy egyszerre szólnak a fülhöz és a szemhez. Aki mozgással is kíséri amit mond, kétszeresen beszél. Ennek a gyakorlatnak a lényege nem is annyira a dolgok elbeszélése, hanem az átélés ”.14
Jegyzetek
1/ Comenius: A lelki tehetségek kiműveléséről ( A pataki iskola nagytermében 1650 november 24-én tartott beszéd.) In.: Kovács Endre: Comenius Magyarorországon Tk. Bp. 1970. 107 old.
2./ Bakos
József: Comenius sárospataki évei (1650-1654). A Sárospataki Református
Kollégium története. Tanulmányok alapításának 450. évfordulója. Bp. 1981. 71.
o.
3./
Comenius:
Schola Ludus 1956. évi sárospataki kiadásának az ajánlás szövege 3-4 o. In.
Comenius és a magyar iskola. Sárospatak 1999. Fordította: Bollók János
4./ Comenius:
Schola Ludus – az ajánlás szövege…i.m. 2. o.
5./ Dezső
Lajos: Comenius A. J: Magyarországon 1650-0654. Sárospatak, 1883. 56. o.
6./ V.ö. Dezső Lajos: Comenius A. J. Magyarországon I.m. 58. o.
7./ Comenius: Schola Ludus IV. része- Első felvonás= In. sz. Ködöböcz József: Comenius és a magyar iskola 115. o.
8./ I.m. 125. o.
9./ I.m. 129. o.
10./ I.m.
83. o.
11./ I.m. 145. o.
12./ I.m. 169. o.
13./ I.m.
85. o.
14./ I.m.
91.o.
© Sóstói Pálné, 2002