MAGYAR DRÁMAPEDAGÓGIAI TÁRSASÁG

A DRÁMAPEDAGÓGIA ÉS A GYERMEKSZÍNJÁTSZÁS ÜGYÉT GONDOZÓ KIEMELTEN KÖZHASZNÚ TÁRSADALMI SZERVEZET

Alakulás éve: 1988
Taglétszám: 1000 fő felett
Cím: 1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a.
Telefon/fax: +36-1-3151215

Az 1988-ban létrejött egyesület gondozza hazánkban a drámapedagógia és a gyermekszínjátszás területét. Működésének több mint tíz éve alatt a kulturális és oktatási területen egyaránt tevékenykedő magyar civil szervezetek között a domináns egyesületek egyikévé vált a Magyar Drámapedagógiai Társaság: nem lehet ma drámapedagógiáról, tanítási drámáról, gyermekszínjátszásról, de az alapfokú művészetoktatás színművészet-bábművészet ágáról sem beszélni a Magyar Drámapedagógiai Társaság említése nélkül.

A drámapedagógusok, gyermekszínjátszó csoportvezetők társaságának legfontosabb eredményeiként említhetjük a következőket:

A társaság szakemberei - még 1992 környékén - kidolgozták a drámajáték-vezető képzés követelményrendszerét, s a drámajáték-vezetést az Országos Szakmai Jegyzékben szakmaként regisztráltatták. Hatalmas eredménynek tekintettük ezt, egyfajta áttörésnek, azonban a "Hivatal" 1994-ben - a megkérdezésünk, és mindenféle indoklás nélkül - törölte azt a szakmák sorából. A döntés a képzés-vizsgáztatás jogát nem érintette, s mivel a társaságunk szervezte képzéseknek időközben egyre nagyobb szakmai rangja lett, napjainkra már több mint 1000 fő nyerte el (120 órás alapképzés után) a Magyar Drámapedagógiai Társaság drámajáték-vezetői oklevelét. Ezt akkor is jelentős eredménynek tartjuk, ha a szakmaként történő regisztráltatás még napjainkban sem megoldott kérdés.
Idő közben Társaságunk szakembereinek segítségével - mint új műveltségi terület bekerült a NAT-ba a Tánc és dráma, és mint egy minisztériumi felmérés mutatja, az iskolák kb. 11%-ában valamilyen formában meg is jelent a dráma tanítása. Jelenleg folyik a kerettantervek kidolgozása - társaságunk szakemberei ebben is részt vesznek...
A pedagógus továbbképzések rendszerében hivatalos akkreditációt kapott az Oktatási Minisztériumtól a drámajátékvezető képzés, így a választható továbbképzések között a következő öt évben jelen lesz a Társaság 120 órás képzése is.
A drámapedagógia terén végzett munkát ma már 24 regionális műhely végzi-segíti. Ezeknek a műhelyeknek a jövőben egyre nagyobb szerepük lesz a drámapedagógusok szakmai továbbképzésében, hiszen az alaptanfolyamok elvégzése után a pedagógusok olyan gyakorlati problémákkal szembesülnek, amelyekre szakemberek segítségével, kollégáikkal együtt könnyebb választ keresni és találni.
A tanárképző és tanítóképző főiskolákon is egyre erősebben létezik, s a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán is egyre határozottabban jelenik meg a drámapedagógiai képzés - a fiatalok nyitottsága, érdeklődése garancia a szakma terjedésére és fejlődésére is.
A Magyar Drámapedagógiai Társaság 1990-ben döntött arról, hogy a rendszerváltással gazdátlanná vált gyermekszínjátszás ügyét is felvállalja, majd ezt követően elindította az első Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivált. Korábban a gyermekszínjátszók fesztiváljainak szervezése állami és mozgalmi feladat volt -, a néhány év alatt keletkezett űrt nehéz volt újra betölteni. A nehéz kezdet után (az első évben 35 csoport jelentkezett) megindult a mennyiségi és minőségi növekedés. Mára már stabilizálódott az ötszáz csoport körüli nevezés, s több mint tízezer gyerek részvételével zajlanak az országos fesztiválok. 2000-ben már kilencedik alkalommal kerül sor a felmenő rendszerű fesztivál megszervezésére. A Magyar Drámapedagógiai Társaság kitartó munkájának és a fesztiválrendszer életben tartásának köszönhetjük, hogy az előadások színvonala jónak, helyenként magasnak mondható...
A Magyar Drámapedagógiai Társaság szakmai folyóirata - a Drámapedagógiai Magazin - az egyetlen olyan periodika Magyarországon, amely drámapedagógiával és gyermekszínjátszással foglalkozik. A Magazin évente két rendes, ötödik éve pedig egy-egy tematikus különszámmal is jelentkezik (összesen 23 száma jelent meg a folyóiratnak).
Második éve, évente négy alkalommal jelentetjük meg a DRÁMAjátékost - a hírlevél a szakma aktuális eseményeirol ad tájékoztatást.
Napjainkra már kielégítőnek, néhány részterületen pedig bőségesnek mondható a drámapedagógia hazai szakirodalma. Tantervek tucatjai születtek és jelentek meg. Oktatási segédletek, óragyűjtemények állnak a drámatanárok rendelkezésére. (Az utóbbi években már nagyobb volt a hiány a gyermekszínjátszó rendezőknek szóló kiadványokban: éppen ezért jelentettük meg nemrégiben A színpadi rendezésről című könyvet.)
Oktatófilmek készülnek műhelyeinkben: 1999-ben jelent meg a Színházi konvenciók a drámatanításban című filmünk, illetve (a VIII. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál néhány előadásának felhasználásával) a Gyermekszínjátszók példatára c. sorozatunk első darabja, amely az epikus alkotások színrevitelét taglalja.
A gyermekszínjátszással foglalkozó pedagógusok évek óta hiányolják a gyerekekkel eljátszható színvonalas forgatókönyveket. Tavaly ősszel a kulturális minisztérium Millenniumi Titkárságának támogatásával pályázatot írhattunk ki Thália szekere címmel. A pályázatra érkezett 178 pályamű közül a legjobbakat két kiadványban tettük közzé.
A kezdeti 100 fő körüli tagság napjainkra 1000 fő feletti.

Kaposi László

DRÁMAPEDAGÓGIA
elméleti alapvetés helyett

1.

A gyerekek drámát játszanak, a tanár pedig a közös játék során tanít. Közös játékról van szó, mivel a tanár gyakran szerepben vesz részt a gyerekek tevékenységében. Feladja hétköznapi tanári viselkedési mintáit, engedi, hogy személyiségéből mást is lássanak a foglalkozás résztvevői, mint addig. A saját szerepjátékán keresztül szabályozhat, információt vihet a játékba, viselkedésbeli és nyelvi mintát nyújthat, véleményeket hívhat elő, provokálhat, de akár fegyelmezhet is szerepből ("Uraim, szabad így viselkedni a király jelenlétében?"). Úgy játszik, hogy egyetlen pillanatra sem feledkezik meg arról: számára eszköz a szerepjáték, ő maga nem színész vagy előadóművész, a gyerekek pedig nem a mindenkori közönség.
A tanár szerepbeli létezésével felborítja a hagyományos osztálytermi hierarchiát: alacsony státuszú szerepeket is vállalhat azért, hogy diákjai döntési helyzetekbe kerüljenek, átvehessék a saját tanulásuk feletti felelősséget. (A szerepjáték során - a választott szerepektől függően - a résztvevők tegezhetik is a tanárt, s ha úgy fordul, akár figyelmen kívül is hagyhatják a véleményét, pl. a banda egyik tagját játszva nem adhat utasítást a főnöknek...). A szerepjáték során a játék irányítója nem átélésre törekszik, sokkal inkább a választott, eljátszani kívánt szereptípus demonstrálására. (Ebben az értelemben jelenléte a brechti színház színészének játéka felé közelít.)
A drámatanárnak nem kell színésznek lennie, többnyire elegendő a szereptípus felmutatása (erre a hétköznapok szerepei is elegendő tréninget jelentenek), de azért nem árt, ha időnként erősebb színészi eszközöket is képes alkalmazni. Úgy kell játszania, hogy a résztvevőket (gyereket-fiatalt-felnőttet) játékba tudja vinni.

2.

Amennyiben egy rendőrösdit játszó kisfiút figyelünk, tevékenységét "játékként" értékelhetjük; ha egy színpadi színészt rendőrszerepben látunk, azt mondhatjuk, hogy "előad". Bár mindketten "úgy tesznek, mintha" rendőrök volnának, cselekvésük módja és minősége tekintetében azonban mégis van különbség. A gyermek dramatikus játékában spontán és tudatos elemek keverednek, váltják egymást. További jellemzője ennek az "itt és most" jegyében zajló játéknak az én megtapasztalásának igénye és a tudatos távolságtartás.
Mindez megtalálható a színész játékában is - állíthatja joggal az olvasó.
Igen, a színész tudatában mind a négy említett összetevő megjelenik, de háttérbe szorítja őket a közvetítés, figurateremtés, megismételhetőség, jelentésteremtés és a közönséggel való kapcsolattartás igénye. Míg a gyermek játékában az élménynek róla, azaz a gyermekről kell szólnia, addig a színésznél a felfokozott tudatosságot és a játék által keltett kellemes érzéseket a közönségnek kell megélnie.
Ha egy drámaórán a gyerekek több csoportban dolgoznak, majd megmutatják egymásnak elkészült jeleneteiket, akkor létrejön a színházi alaphelyzet (valaki átmegy a színen, miközben mások nézik őt), és megjelenik jó néhány fontos elem a színészi munkából. Azonban jelentés közvetítése külső közönségnek gyakran szükségtelen a gyermekek drámajátékában: ha mindenki játszik, akkor nincs közönség. Sokkal természetesebb játékok születhetnek így, mint például a gyermekszínjátszó próbákon: bár színházi játékokat játszunk, de a játék során nem kell megtanulnunk például a dobozszínpad sajátos kommunikációs módjait - erre a hétköznapokban nincs is szüksége egyetlen embernek sem.
Szerepben van gyerek és tanár. Játszanak...

3.

Drámát játszanak... Jelen esetben nem az irodalom harmadik műneméhez tartozó alkotásról van szó, hanem csoportos játéktevékenységről, amelynek során a résztvevők szereplőként kalandoznak az általuk felépített képzeletbeli világban. (Ezzel együtt a dráma a játék vezetője számára "cselekvő emberek utánzásán" keresztül történő nevelést-oktatást jelent.)

Adjuk meg a résztvevőknek a gyermeki "mintha"-játékhoz hasonló játékélményt, s közben a drámaíró, a rendező és a színész eszköztárát használva próbáljuk meg a játékot nevelési céljaink elérésére alkalmassá tenni. A gyerekek dramatikus játékát a tanár szerepbe lépésével belülről irányíthatja, terelheti az általa fontosnak tartott tanulási területek felé, miközben a gyerekek számára megmarad a játék elsődleges öröme...

Kaposi László