Tanulmányok Ady Endréről [Az ME BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke 1998. áprilisi konferenciájának előadásai], szerk. Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Menyhért Anna, Bp., Anonymus, 1999 (Újraolvasó). Honlapunkon a kötet teljes szövege is elérhető (PDF/A formátum!).

• Bányai János, Az Ady-vers kitöltetlen helyei, 79–83.
• Bednanics Gábor, „Nem vagyok, aki vagyok”: A szubjektum megképződése és az önazonosság Ady Endre költészetében, 84–96.
• Ferenczi László, Hosszútáv és szakadék: Ady Endre, 62–65.
• Fried István, Csokonai és Csokonai között: Ady Endre költészetfelfogásához, 66–78.
• Görömbei András, A gondolkodó Ady, 51–61.
• H. Nagy Péter, A vokalitás átrendeződése. Ady Endre: A fekete zongora, 130–139.
• Imre László, Ady Endre verses regénye, 147–157.
• Kabdebó Lóránt, A Margita európai rokonai, 158–181.
• Kulcsár-Szabó Zoltán, A „szerepvers” poétikájáról, 204–210.
• Kulcsár Szabó Ernő, Az „én” utópiája és létesülése: Ady Endre avagy egy hatástörténeti metalepszis nyomában, 9–27.
• Lőrincz Csongor, A retorika temporalitása: Az eltévedt lovas mint intertextus, 182–196.
• Menyhért Anna, Kipányvázott lótuszok vára: Ismerősség és szimbólum Ady Endre költészetében (1906–1909), 115–129.
• Rácz Christine, A fordítások tartozásai: A német Ady-fordítások (recepció)történetéhez, 197–203.
• Szegedy-Maszák Mihály, Ady és a francia szimbolizmus, 102–114.
• Szigeti Lajos Sándor, Álom és látomás: Az Ady-hagyomány Baka István lírájában, 211–224.
• Szirák Péter, Kanonizációs stratégiák, történeti konstrukciók az Ady-recepcióban, 35–42.
• Tamás Attila, Miért érdemes újraolvasni Adyt?, 28–34.
• Tandori Dezső, „Aki voltam”: Ady, 97–101.
• Török Lajos, A hang és a titok. Ady Endre: Bajvivás volt itt…, 140–146.
• Veres András, Szempontok Ady „depolitizálásához”, 43–50.